1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

Ha a házastársak nem választanak saját maguk jogot, akkor a házasságkötés időpontjában a házasság személyes joghatásaira tekintettel alkalmazandó jogot alkalmazzák (§ 19 Internationales Privatrechts-Gesetz, IPRG). Ez megfelel a közös, vagy annak hiányában a legutóbbi közös „magántörvénynek” (= nemzetiség), azzal a feltétellel, hogy a házastársak egyike megőrizte azt (§ 18 para 1 Z 1 IPRG). Máskülönben annak az államnak a joga alkalmazandó, amely mindkét házastárs életvitelszerű tartózkodási helyének minősül, vagy ennek hiányában annak az államnak a joga, amely a felek legutóbbi életvitelszerű közös tartózkodási helyének minősült, azzal a feltétellel, hogy a házastársak egyike még használj azt (§ 18 para 1 Z 2 IPRG).

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

A házastársaknak megvan a lehetőségük, hogy szabadon megválasszák a vagyonukra alkalmazandó jogot. A házastársak választása nem korlátozott, amennyiben az nem sérti az osztrák közrendet (§ 6 IPRG) – a választott jognak nem kell kapcsolatban állnia a házassággal. Ehhez a feleknek az adott jogot kifejezetten el kell fogadniuk (§ 19 IPRG).

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A törvény a vagyonelkülönítő házassági vagyonjogi rendszert vélelmezi. Mindkét házastárs megtartja a házasságba általa bevitt tulajdont, és kizárólagos tulajdonosává válik a házasság során megszerzett javaknak (§ 1237 Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch, ABGB). A javakról való rendelkezésre vonatkozó alapelv az, hogy a házastársak semmilyen módon nincsenek korlátozva, és egymás adósságaiért sem kell felelniük.

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Nincsenek ilyen feltevések.

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

Nincsen arra vonatkozó rendelkezés, hogy kötelező lenne vagyoni leltárt készíteni.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

Általában a házastársak szabadon rendelkeznek a saját tulajdonuk felett a házasság alatt. Ezt a rendelkezési jogot korlátozhatják bizonyos javak felett, amennyiben elidegenítési és/vagy terhelési tilalomról állapodnak meg a másik házastárs javára (§ 364c ABGB). Az ilyen tilalom földhivatali nyilvántartásba vétele megtámadhatósági alap harmadik felekkel szemben úgy, hogy a továbbiakban az adott ingatlan csak a házastárs hozzájárulásával idegeníthető el.

Amikor a házastársak közösen szereznek tulajdonjogot egy „öröklakáson” a WEG (Wohnungseigentumsgesetz) szerinti értelemben, akkor az öröklakást vagy annak használati jogát a továbbiakban szintén közösen idegeníthetik csak el (§ 13 para 4 WEG). Az öröklakás vagyoni hányadai is csak együttesen korlátozhatók, terhelhetők vagy vonhatók végrehajtás alá. Az egyik házastárs tulajdoni hányadának elidegenítését a másik házastársnak jóvá kell hagynia (§ 13 para 3 WEG). Amennyiben a lakóhely legalább az egyik házastárs sürgős lakhatási szükségleteit elégíti ki, akkor a házasság alatt a másik házastárs nem nyújthat be kérelmet az öröklakás közös tulajdonlásának megszüntetésére a § 830 ABGB szerint (§ 13 para 6 WEG).

Ha csak az egyik házastársnak van rendelkezési joga olyan lakóhely felett, amely a másik házastárs sürgős lakhatási szükségleteit elégíti ki, akkor általában az előbbi nem idegenítheti el az ingatlant a másik házastárs hátrányára (§ 97 ABGB).

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Az ún. „hallgatólagos ügynöki megállapodás” keretében az a házastárs, aki a háztartást vezeti és nincsen jövedelme vagy csak kevés jövedelme van köthet olyan a mindennapi életben szükséges jogi tranzakciókat a másik házastárs számára, amelyek a háztartáshoz kapcsolódnak és nem haladnak meg egy bizonyos összeget a házastársak életszínvonalához viszonyítva (§ 96 ABGB). Ebben az esetben csak a képviselt házastárs válik a szerződő féllé.

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

Általában mindkét házastárs csak a saját maga által önállóan felhalmozott adósságért felel. A 2.5. pont alatt bemutatott hallgatólagos ügynöki megállapodás kivételt jelent ez alól a szabály alól.

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A házastársaknak lehetőségük van arra, hogy házassági szerződésben a törvény által biztosított vagyonelkülönítő rendszertől eltérő házassági vagyonjogi rendszerben állapodjanak meg. Azonban nem minden a házastársak által kötött vagyonjogi megállapodás minősül házassági szerződésnek – csak akkor beszélünk ilyenről, ha nagy mértékben helyettesítik a törvény által biztosított házassági vagyonjogi rendszert, és a céljuk a gazdasági kapcsolatok átfogó szabályozása.

Az osztrák jogrendszer a vagyonegyesítő rendszert és az öröklési szerződést ismeri el alternatív házassági vagyonjogi rendszerekként. Azonban a házastársak választása a házassági vagyonjogi rendszerek közül nincsen csupán ezekre korlátozva.

A vagyonegyesítő rendszer esetében két formát különböztetünk meg: a jog által nem szabályozott inter vivos vagyonegyesülés és vagyonegyesülés halál esetén. Az inter vivos vagyonegyesülés általános vagy korlátozott vagyonegyesülésként is strukturálható. Az első esetben a közös vagyont a házastársak teljes házasságba vitt és jövőbeli vagyona jelenti, a második esetben csak bizonyos javak vannak felsorolva a szerződéses megállapodásban. A házastársak a közös javak társtulajdonosai lesznek, az (elképzelt) tulajdoni hányadukat a megállapodás határozza meg – bizonytalanság esetén a jog az egyenlő tulajdoni hányadot tételezi fel. A házastársak között léteznek a társtulajdoni hányadok feletti rendelkezési jogot egymás között korlátozó kikötések, amelyek harmadik féllel szemben nem képeznek megtámadhatósági alapot. A harmadik féllel szembeni megtámadhatóság csak a földhivatali nyilvántartásba a § 364c ABGB szerint bejegyzett elidegenítési és/vagy terhelési tilalom esetén létezik, vagy ha utalás történt a rendelkezési jog korlátozására a társtulajdonlás rögzítésekor. Az inter vivos vagyonegyesülés esetén a házastársak adósságait a közös vagyon és a két fél önálló, a közös vagyon részét nem képező vagyona is fedezi. Ha az egyik házastárs önállóan vállalta a kötelezettséget vagy máskülönben az személyesen rá vonatkozik (pl. karbantartási vagy kártérítési kötelezettség), akkor az általános vagyonegyesítő rendszer esetén a teljes közös vagyon és az adott fél önálló vagyona is fedezetként szolgál. A korlátozott vagyonegyesítő rendszer esetében ezzel szemben a másik házastársnak nem kell felelnie az ilyen adósságokért a közös vagyonban meglévő saját tulajdoni hányadával.

A halál esetében bekövetkező vagyonegyesülés rendszerében a vagyonelkülönítés egészen az egyik házastárs haláláig fennáll, mindketten szabadon rendelkezhetnek javaikról. Ha az egyik házastárs meghal, akkor a házastársak vagyonát egy közös vagyonban egyesítik, amelyet az adósságok levonása után két részre osztanak. A még élő házastárs kapja az egyik felét, és a másik fél képezi az elhunyt örökségét (§ 1234 ABGB).

Öröklési szerződés esetén az egyik fél a másikra, vagy mindkét fél kölcsönösen a másikra hagyja örökségét (§ 1249 ABGB). Azonban ilyen szerződéssel csak a vagyon háromnegyed részéről lehet rendelkezni (§ 1253 ABGB).

Ezek mellett léteznek előzetes megállapodások, amelyek a napi használatú házassági vagyon, a közös megtakarítások és/vagy a közös lakás felosztását rendezik előre válás esetére. Ezek a megállapodások nem érintik a házasság alatti vagyonelkülönítés alapelvét. A bíró csak akkor térhet el a hatályban lévő előzetes megállapodástól, ha az az egyik félre nézve tisztességtelen hátrányt jelent és ésszerűtlen lenne a felosztási megállapodás alkalmazása rá nézve (§ 97 para 2 Ehegesetz, EheG).

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

A házassági szerződéseket és a közös megtakarítások és lakás felosztására vonatkozó előzetes megállapodásokat közjegyzői okiratba kell foglalni (§ 97 para 1 EheG). Ezért ezekben az esetekben a szerződést közjegyző előtt kell megkötni. Ezzel szemben a napi használatú házassági vagyon felosztásáról kötött előzetes megállapodások nem igényelnek írásos formát (§ 97 para 1 EheG).

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

Házassági szerződés és előzetes megállapodás a házasság ideje alatt bármikor köthető. A házasság előtt megkötött házassági szerződések csak a későbbi házasság esetén lépnek hatályba. A céljukkal összhangban a házassági szerződések és előzetes megállapodások azonnali hatályúak (pl. inter vivos vagyonegyesülési megállapodás), vagy csak az egyik házastárs halálát követően (halál esetén bekövetkező vagyonegyesülés) vagy válás esetén lépnek hatályba (előzetes megállapodások).

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

A házastársak módosíthatják is a meglévő megállapodást, feltéve, hogy kielégítik a formai követelményeket.

4.1. Az Ön országában létezik-e (egy vagy több) nyilvántartás a házassági vagyonjogi rendszerekről? Hol?

Ausztriában nem létezik külön nyilvántartás a házassági szerződésekhez vagy a házastársak más megállapodásaihoz, és nincs nyilvántartásba vételi kötelezettség. Vállalkozók házastársai kérhetik a házassági szerződés cégjegyzékbe történő bejegyzését, hogy jogaik megtámadhatósági alapot képezzenek a társaság hitelezőivel szemben (§ 36 Unternehmensgesetzbuch, UGB).

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Ha nincs ellenkező megállapodás, akkor a vagyonelkülönítés alapelve válásig fennmarad (az előzetes megállapodásról, amely a válás esetén lép hatályba, lásd a 3.1 pontot). A házastársak a napi használatú házassági vagyont és a közös megtakarításokat megállapodás vagy a bírósághoz – a válás véglegesítésétől számított egy éven belül – benyújtott kérvény útján oszthatják fel (§§ 85, 95 EheG).

A felosztás tárgyát a napi használatú házassági vagyon és a közös megtakarítások képezik (§ 81 Abs 1 EheG). A „napi használatú házassági vagyon” azokat a fizikai dolgokat jelenti, amelyet mindkét házastárs használt a házassági együttélés során (§ 81 para 2 EheG). Ez tartalmazza a közös lakást és a háztartáshoz tartozó ingóságokat is. Jogok is részét képezhetik a napi használatú házassági vagyonnak (pl. ingatlanokon fennálló dologi jogok) (§ 86 para 1 EheG). A „közös megtakarítások” olyan megtakarítások vagy eszközök, amelyeket a házastársak a házassági együttélés során halmoztak fel és céljuk általában a „pénzzé tétel” (§ 81 para 3 EheG).

A felosztásnak nem képezik részét az olyan javak, amelyeket az egyik házastárs hozott magával a házasságba, halál következtében szerzett, vagy amelyet ajándékként kapott harmadik személytől, javak, amelyek kizárólag az egyik házastárs személyes használati tárgyát képezik vagy a munkájához kellenek, illetve olyan javak, amelyek egy vállalathoz tartoznak vagy egy vállalat részvényei, amennyiben azok nem kizárólag befektetési célúak (§ 82 EheG). A közös lakásnak és a háztartáshoz tartozó ingóságoknak a felosztás részét kell képezniük – akkor is, ha azt az egyik házastárs hozta a házasságba, örökölte vagy ajándékként kapta –, amennyiben a házastársak erről megállapodnak, ha a másik házastárs az életszükségleteinek biztosításához azok folyamatos használatától függ vagy ha egy közös gyermeknek alapvető szüksége van annak folyamatos használatára (§ 82 para 2 EheG). A közös lakás a házastársak megállapodásával kizárható a § 82 para 2 szerinti vagyonfelosztásból (§ 87 para 1 EheG). A felosztás tárgyát képező ingatlant egyenlő részben kell felosztani. Ennek során figyelembe kell venni a gyermekek jólétét, illetve azt, hogy az egyes házastársak milyen minőségben és mértékben járultak hozzá az ingatlan megszerzéséhez (§ 83 para 1 EheG).

Amennyiben a házastársak házassági szerződést kötöttek, és a vagyonegyesülésbe tartozó javakra nem vonatkozik a §§ 81et seq EheG szerinti felosztás, akkor egyéb megállapodás hiányában a házassági szerződés sorsa a házastársak válásra vonatkozó vétkességétől függ. Ha a két fél egyaránt felelős a válásért, akkor mindkét házastárs azt kapja meg, amit a házasságba vitt. Ha az egyik házastárs vétkessége súlyosabb, akkor a másik fél választhat, hogy érvénytelenítsék a házassági szerződést vagy 50-50% arányban történjen a felosztás, ugyanúgy mint az egyik fél halála esetén (§ 1266 ABGB). Az öröklési szerződéssel létrehozott jog érintetlen marad a vétlen házastárs javára (§ 1266 ABGB).

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A napi használatú házassági vagyonhoz, a közös megtakarításokhoz, illetve a házas élet kiadásaihoz szorosan kapcsolódó adósság mértékét a felosztás során meg kell állapítani (§ 81 para 1 EheG) (§ 83 para 1 EheG). Amennyiben erről a házastársak között nincsen megállapodás, a bíróság határozhatja meg, hogy melyik házas fél köteles az adósság megfizetésére (§ 92 EheG).

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

A felosztásnak elsősorban a javak szétosztása révén kell megtörténnie. A bíróság csak akkor rendelhet el vagyonkiegyenlítést a hátrányt szenvedő házastárs javára, ha ilyen módon lehetetlen az igazságos vagyonfelosztás (§ 94 para 1 EheG).

Ha a házasság alatt a jog szerinti vagyonelkülönítés van érvényben, akkor ez az egyik házastárs halála esetén is érvényben marad. A még élő házastárs előzetesen jogosult a vagyon törvényben meghatározott hányadára és a törvény szerinti örökségre, amelyek közül az utóbbi a háztartáshoz tartozó ingóságokat és a közös lakásban a továbblakhatás jogát jelenti (§ 758 ABGB).

Ha a házastársak inter vivos vagyonegyesülésben állapodtak meg, akkor először az adósságokat levonják a közös vagyonból, majd ezt osztják fel a megállapodott hányad szerint, vagy bizonytalanság esetén egyenlő arányban. A még élő házastárs kapja az egyik felét, a másik fél pedig az elhunyt örökségének része lesz.

Az egyik házastárs halálának következményeit a halál esetében bekövetkező vagyonegyesülés alkalmazása esetén a 3.1. pontban mutattuk be.

Nem.

A nyilvántartásba vett élettársi viszonyt az Eingetragene Partnerschaft-Gesetz (EPG) rendezi, és az a homoszexuális párokra vonatkozik. A § 27c IPRG szerint a nyilvántartásba vett nemzetközi élettársi viszonyban élők szabadon megválaszthatják az alkalmazandó jogot. Máskülönben annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben a társas viszonyt nyilvántartásba vették. Az osztrák házassági vagyonjogi törvény rendelkezései a nyilvántartásba vett élettársi viszonyra is alkalmazandók (§ 1217 para 2 ABGB). Az öröklakás § 13 WEG szerinti közös tulajdona, valamint a § 364c ABGB szerinti elidegenítési és terhelési tilalom szintén alkalmazandók. Az élettársak napi használatú közös vagyonának és megtakarításának felosztása a §§ 24-41 EPG szerint történik, amely a §§ 81-98 EheG-ben foglaltakat modellezi.

Nincsenek egyedi vagyonjogi rendelkezések a nyilvántartásba nem vett, házasságot követő együttélésről, és bírósági döntések elvetették a §§ 81et seq EheG hasonló alkalmazását a házasság felbomlását követő vagyonfelosztásra. A kötelmi jog és a vagyonjog általános rendelkezéseit kell alkalmazni.

A §§ 81et seq EheG és §§ 24et seq EPG szerinti válás utáni vagyonfelosztás a kontradiktórikus házasságjogi eljárások közé tartozik. Az osztrák bíróságoknak akkor van nemzetközi joghatósága az ilyen eljárásokban, ha egy házastárs/élettárs osztrák nemzetiségű vagy életvitelszerű tartózkodási helye az országban van (§ 114a para 4 Jurisdiktionsnorm, JN). A témát és a helyi joghatóságot is az a kerületi bíróság képviseli (§ 104a JN), amelynek kerületén belül a házastársak/élettársak legutóbbi életvitelszerű tartózkodási helye volt, vagy ezt helyettesítve az alperes életvitelszerű tartózkodási helye szerinti kerületi bíróság (§§ 114a para 1 a 76 para 1 JN-nel együtt). Ha már folyamatban van egy a házasság felbontására irányuló eljárás egy bíróság előtt, de az első meghallgatás még nem zárult le, akkor ugyanez a bíróság rendelkezik joghatósággal a házassági vagyon felosztására nézve (§§ 114a para 3 a 76 para 1 JN-nel együtt).