1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

A házastársak vagyonjogi viszonyaira  ugyanaz a jog irányadó, mint  a személyes viszonyaikra. A házastársak személyes viszonyaira a közös állampolgárságuk szerinti jog alkalmazandó. Amennyiben eltérő az állampolgárságuk, annak az országnak a jogszabályai az irányadók, amelyben közös szokásos tartózkodási helyük található, ha pedig ilyen nincs, annak az országnak a jogszabályai, amelyhez általánosságban mindkét házastársat a legszorosabb kapcsolat fűzi (a nemzetközi magánjogról szóló törvény (CPIL) 79. cikke).

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

A házastársak megválaszthatják a vagyonjogi viszonyaikra irányadó jogot, ha ezt az 1.1. pontban megjelölt jog lehetővé teszi. (a CPIL 79. cikke). A bolgár jogszabályok lehetővé teszik a fentiek szerinti jogválasztást. A jogválasztásról szóló megállapodást írásban kell megkötni, és azt el kell látni keltezéssel és a (jövőbeni) házastársak aláírásával. A megállapodás érvényességére a választott jog az irányadó (a CPIL 80. cikke).

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A vagyonközösségre vonatkozó jogi szabályozás:
A házastársak megválaszthatják a vagyonjogi viszonyaikra irányadó jogot, ha ezt az 1.1. pontban megjelölt jog lehetővé teszi. (a CPIL 79. cikke). A bolgár jogszabályok lehetővé teszik a fentiek szerinti jogválasztást. A jogválasztásról szóló megállapodást írásban kell megkötni, és azt el kell látni keltezéssel és a (jövőbeni) házastársak aláírásával. A megállapodás érvényességére a választott jog az irányadó (a CPIL 80. cikke).

Azok az ingóságok, amelyeket valamelyik házastárs a házasság fennállása alatt szerzett meg, és amelyek a saját személyes használatára, foglalkozásának vagy kereskedelmi tevékenységének gyakorlására szolgálnak, , saját különvagyonához tartoznak. Azok az ingóságok, amelyeket egy egyéni vállalkozó házastárs szerzett a házasság fennállása alatt, szintén saját különvagyonához tartoznak. A házasság fennállása alatt, kizárólag különvagyonként megszerzett vagyontárgyak is különvagyonnak számítanak (az FC 22. és 23. cikke).

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Nem.

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

A házastársaknak nem kell vagyonleltárt készíteniük.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

Mindkét házastárs jogosult a közös vagyon kezelésére. A közös vagyon kezelésével kapcsolatos cselekményeket bármelyik házastárs elvégezheti (az FC 24. cikkének 1. bekezdése).

A házasság fennállása alatt egyik házasfél sem rendelkezhez a közös vagyonnak azon  részével, amelyet a vagyonközösség megszűnése esetén kapna. A közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyakkal  a két házastárs közösen rendelkezhet (az FC 24. cikkének 3. bekezdése).

A közös vagyonhoz tartozó ingatlanokkal az egyik házastárs által történt rendelkezés  megtámadható. A másik házastárs hat hónapon belül indíthat keresetet attól a naptól számítva, amikor tudomást szerzett erről a rendelkezésről, de legkésőbb három éven belül annak megtörténtét követően (az FC 24. cikkének 4. bekezdése).

Amennyiben a közös vagyonhoz tartozó ingósággal az egyik házastárs ellenérték fejében rendelkezik a másik házastárs jóváhagyása nélkül, a szerződés kötelező érvényű a másik házastársra nézve, amennyiben a harmadik fél nem tudta vagy ésszerűen nem tudhatta, hogy a másik házastárs nem adta meg a jóváhagyását. Abban az esetben, ha egy közös vagyonhoz tartozó ingósággal ellenérték nélkül rendelkeznek, vagy olyan rendelkezés esetében, amelyhez írásbeliség és közjegyzői aláírás-hitelesítés szükséges, az ingatlanok másik házastárs jóváhagyása nélküli elidegenítésére vonatkozó szabály alkalmazandó (lásd fent) (az FC 24. cikkének 5. bekezdése).

Még ha az egyik házastárs a családi otthon kizárólagos tulajdonosa is, akkor sem rendelkezhet azzal a másik házastárs jóváhagyása nélkül, amennyiben a házastársak nem rendelkeznek másik  otthonnal. Ha nincs megegyezés, a rendelkezésre a körzeti bíró engedélyével lehet sort keríteni, ha megállapították, hogy az nem hátrányos sem a kiskorú gyermekek, sem pedig a család számára (az FC 26. cikke).

Bármelyik házastárs köthet harmadik féllel vagy a másik házastárssal olyan szerződést, amellyel saját  különvagyonával rendelkezik (az FC 25. cikke).

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Amint már említettük, amennyiben a közös vagyonhoz tartozó ingósággal az egyik házastárs ellenérték fejében rendelkezik a másik házastárs jóváhagyása nélkül, a szerződés kötelező érvényű a másik házastársra nézve, amennyiben a harmadik fél nem tudta vagy ésszerűen nem tudhatta, hogy a másik házastárs nem adta meg a jóváhagyását. Azok az adósságok, amelyeket valamelyik házastárs vállalt a család szükségleteinek fedezése érdekében, közös adósságnak számítanak, melyek visszafizetéséért mindkét házastárs felelős (az FC 32. cikke).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

A család szükségleteinek fedezéséhez szükséges kiadásokat a házastársak közösen viselik. Egyetemlegesen felelnek azokért az adósságokért, amelyeket a család szükségleteinek fedezésére vállaltak (az FC 32. cikke). A házastársak  különvagyonukkal és a közös vagyonból őket megillető résszel felelnek személyes adósságaikért.

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A házastársak házassági szerződés megkötésével módosíthatják vagyonjogi viszonyaikat  (az FC 37. cikke). A házassági szerződés kizárólag a házastársak vagyonjogi viszonyairól rendelkezhet. Egyebek mellett a házastársak meghatározhatják, mely vagyontárgyak lesznek a közös vagyon részei, és ki jogosult a közös vagyon kezelésére vagy az azzal történő rendelkezésre . A házastársak vagyonelkülönítésről is rendelkezhetnek. A vagyonelkülönítési rendszerről szóló rendelkezések értelmében azok a vagyontárgyak, amelyeket bármelyik házastárs a házasság fennállása alatt szerez, az adott házastárs különvagyonává válnak (az FC 33. cikke). Nincs közös vagyon, hanem kizárólag a házastársak  különvagyona.

Azokban az esetekben, amelyeket a szerződés nem szabályoz, a házastársi vagyonközösségre vonatkozó jogszabályok  irányadóak (az FC 38. cikke).

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

A házassági szerződést írásban, személyesen kell megkötni, az aláírások és a tartalom hitelesítésével (az FC 39. cikkének 1. bekezdése).

Az ingatlanvagyonra vonatkozó dologi jog házassági szerződés útján történő keletkezéséhez vagy átruházáához az ingatlan fekvése szerint illetékes közjegyzőnek kell eljárnia (az FC 39. cikkének 2. bekezdése).

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

Házassági szerződést a felek a házasság fennállása alatt is köthetnek (az FC 37. cikkének 3. bekezdése). Amennyiben a házassági szerződést a házasságkötés előtt kötik meg, az a házasság megkötésének napján lép hatályba. Ha a házasság fennállása alatt kötik meg, az vagy az aláírás napján, vagy egy, a szerződésben meghatározott másik napon lép hatályba (az FC 40. cikkének 1. bekezdése).

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

A házassági szerződés módosítható is. A módosítást ugyanolyan formában kell megtenni, mint ahogyan a szerződést megkötötték (az FC 41. cikkének 1. bekezdése).

A házassági vagyonjogi rendszert nyilvántartásba kell venni.

4.1. Az Ön országában létezik-e (egy vagy több) nyilvántartás a házassági vagyonjogi rendszerekről? Hol?

A Regisztrációs Hivatalnál központi elektronikus nyilvántartást vezetnek (az FC 19. cikke).

4.2. Mely dokumentumok kerülnek nyilvántartásba? Mely információk kerülnek a nyilvántartásba?

A házassági szerződéseket és az alkalmazandó házassági vagyonjogi rendszert nyilvántartásba kell venni.

4.3. Ki és hogyan férhet hozzá a nyilvántartásban szereplő információkhoz?

A nyilvántartásba bárki betekinthet. A nyilvántartás lekérdezéséért és igazolások kiadásáért díjat kell fizetni, a Minisztertanács által megállapított díjjegyzék szerint (az FC 19. cikkének 4. bekezdése).

4.4. Mi a nyilvántartás jogi hatása (érvényesség, megtámadhatóság)?

Harmadik felekkel kapcsolatban a házassági vagyonközösség vonatkozó törvényes vagyonjogi rendszer az irányadó abban esetben, ha egyéb rendszert nem vettek nyilvántartásba (az FC 20. cikke).

A házasság megszűnése a házastársi vagyonjogi rendszer megszűnését (az FC 27. cikke) és a közös vagyon megosztását vonja maga után.

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

A házastársak részesedése a közös vagyonból egyenlő mértékű (az FC 28. cikke).

A bíróság azonban úgy is rendelkezhet, hogy a közös vagyon nagyobb részét kapja az a házastárs, akinél kiskorú gyermeket helyeztek el, amennyiben ez különleges nehézségeket okoz a számára. Ez a házastárs az őt megillető részen felül megkapja azokat az ingóságokat is, amelyek a gyermekek nevelésére és taníttatásátra szolgálnak (az FC 29. cikkének 1. és 2. bekezdése). Házasságfelbontás esetén a bíróság akkor is nagyobb részesedést határozhat meg, ha az egyik házastársnak a vagyontárgyak megszerzésében történt közreműködése jelentősen nagyobb volt, mint a másik házastársé (az FC 29. cikkének 3. bekezdése).

Házasságfelbontás esetén mindegyik házastárs jogosult a foglalkozásának vagy hivatásának  gyakorlását szolgáló vagyontárgyak értékének egy részére , valamint a másik házastársat megillető azon követelések  egy részére, amelyeket a házasság fennállása alatt szereztek meg, ha ezek jelentős értékűek, és ha a házastárs saját munkájával, saját pénzével, a gyermekek gondozásával vagy háztartási munkával közreműködött azok megszerzésében. Ezt az igényt a házasságfelbontás  előtt is érvényesíteni lehet, amennyiben annak a házastársnak a magatartása, aki a vagyontárgyat szerezte, veszélyezteti a másik házastárs vagy a gyermekek érdekeit (az FC 30. cikke).

A Családjogi Törvény (FC) 31. cikke) úgy rendelkezik, hogy a 29. cikk 3. bekezdése és a 30. cikk alapján kereset indítására a házasság megszűnését követő egy éven belül van mód; a 29. cikk 1. és 2. bekezdése alapján pedig egy éven belül azt követően, hogy a gyermekelhelyezésről szóló bírósági végzés jogerőre emelkedett.

A vagyonelkülönítési rendszer:
A házastársak által a házasság fennállása alatt szerzett vagyon a saját különvagyonuk (az FC 33. cikkének 1. bekezdése).

A házasság megszűnésekor mindegyik házastárs kérheti a másik házastárs által a házasság fennállása során megszerzett vagyon értékének azt a részét, amely megfelel a megtérítést igénylő házastársnak a vagyon megszerzésében pénzzel, gyermekgondozással, háztartási munkával vagy más módon történt közreműködésének (az FC 33. cikkének 2. bekezdése).

Szerződéses megállapodások:
Házassági szerződéssel a házastársak megállapodhatnak a házasságfelbontás esetén történő vagyonmegosztásról (az FC 38. cikke).

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A Családjogi Törvény 38. cikke (az FC 38. cikke) úgy rendelkezik, hogy a házastársak házassági szerződésükben megállapodhatnak arról, hogyan osztják meg a házasság fennállása során felmerülő kiadásokat és kötelezettségeket. Amennyiben a házastársak nem kötöttek házassági szerződést kötelezettségeik megosztásáról, a 36. cikk 2. bekezdésébe foglalt rendelkezést kell alkalmazni: a házastársak egyetemlegesen felelnek a család mindenkori szükségleteinek fedezése céljából vállalt kötelezettségekért. A házasság bontás miatti megszűnésekor a házastársak továbbra is egyetemlegesen felelősek fennálló, a házasság alatt vállalt kötelezettségeik teljesítéséért, mint egyetemleges adóstársak, mivel már nem házastársakként terheli őket közös felelősség.

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

A Családjogi Törvény szabályozza azokat az eseteket, amikor valamelyik házastárs a közös vagyonból nagyobb részre jogosult (lásd az 5.1. pontot).

Az egyik házastárs halála esetén megszűnik a házassági vagyonjogi rendszer, és ha korábban vagyonközösség állt fenn, a közös vagyont az 5.1. pont alatt ismertetett elvek szerint kell megosztani. A túlélő házastárs megkapja az őt megillető részt, míg a közös vagyon másik része az elhunyt hagyatékát képezi, amelyet az örökösödési törvényben foglalt rendelkezések alapján osztanak fel. E törvény szerint a túlélő házastárs örökrésze megegyezik az egyes gyermekek örökrészével. Ha az elhunyt gyermekei meghaltak vagy érdemtelenné váltak az öröklésre, az örökség az ő leszármazóikat illeti meg (az öröklésről szóló törvény 10. cikke).

Amennyiben egy házastárs felmenő örökösökkel vagy az elhunyt testvéreivel, illetve azoknak a leszármazóival együtt örököl, őt illeti a hagyaték fele, amennyiben az öröklés megnyílása idején kevesebb mint 10 éve voltak házasok, egyébként azonban az örökség kétharmadára jogosult. Amennyiben a házastárs felmenő örökösökkel és az elhunyt testvéreivel, illetve azoknak a leszármazóival együtt örököl, az első esetben (amikor még nem telt el 10 év a házasságkötés óta) az örökség egyharmada illeti meg, a második esetben pedig a fele. Amennyiben egyéb örökösök nincsenek, a házastárs örökli a teljes vagyont (az öröklésről szóló törvény 9. cikke).

Nem, külön házassági vagyonjogi rendszerről nem rendelkezik az eltérő állampolgárságú házaspárok esetében.

Kizárólag a Családjogi Törvényben előírt formában megkötött polgári házasság váltja ki azokat a vagyonjogi joghatásokat, amelyeket a jogszabályok fűznek a házassághoz

Házassági ügyekben a bolgár bíróságok joghatósággal rendelkeznek, amennyiben valamelyik házastárs bolgár állampolgár, vagy szokásos tartózkodási helye  Bulgáriában van. Ugyanazon cikk (a CPIL 7. cikke) alapján, a bolgár bíróságok rendelkeznek joghatósággal a házastársak közötti személyes és vagyonjogi viszonyok tárgyában.

Az eljáró bíróság az alperes szokásos tartózkodási helye szerint illetékes regionális bíróság (a Polgári Perrendtartásról szóló Törvénykönyv 105. cikke).