1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

Az észt nemzetközi magánjogról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy amennyiben a házastársak nem éltek a jogválasztás lehetőségével, akkor a házasságkötésük idején hatályos, a házasság általános jogkövetkezményeit meghatározó jogot kell alkalmazni vagyoni viszonyaikra. Az általános jogkövetkezményeket a házastársak közös lakóhelye szerinti ország joga határozza meg. Közös lakóhely hiányában a közös állampolgárság szerinti ország joga alkalmazandó. Ha a házastársak nem ugyanabban az államban laknak és az állampolgárságuk sem azonos, a házasság általános jogkövetkezményeit az utolsó közös lakóhelyük szerinti állam joga alapján kell meghatározni, ha egyikük még abban az államban lakik. Ha a felsorolt feltételek alapján nem állapítható meg, hogy melyik jog alkalmazandó, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amellyel a házastársak egyébként a legszorosabb kapcsolatban vannak.

Nemzetközi egyezmények (jogsegélyegyezmények) alkalmazandóak, amennyiben a házastársak, vagy valamely házastárs Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország vagy Ukrajna állampolgára(i), vagy lakóhelyük/lakóhelye ezen államok valamelyikében található.

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

Az észt nemzetközi magánjogról szóló törvény értelmében a házastársak megválaszthatják a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó jogot. Választhatják az egyik házastárs lakóhelye szerinti állam jogát vagy azon állam jogát, amelynek a jogválasztás idején a házastársak egyike állampolgára.

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A házasságkötéskor a házastársak kötelesek megválasztani házassági vagyonjogi rendszerüket. A házastársak a vagyonegyesítési rendszer, a közszerzeményi rendszer és a vagyonelkülönítési rendszer közül választhatnak.

Ha a házastársak sem a házasságkötéskor, sem házassági szerződés útján nem választották meg házassági vagyonjogi rendszerüket, a vagyonegyesítés törvényi rendszerét kell alkalmazandónak tekinteni. E rendszer szerint a házasság alatt szerzett vagyon a házastársak közös vagyonának minősül.

A vagyonegyesítési rendszer értelmében a következők tartoznak a különvagyonba:

• személyes használati tárgyak (pl. ruházat);
• olyan vagyontárgyak, amelyek a házasság előtt a házastárs tulajdonát képezték;
• a házasság fennállása alatt ingyenesen (pl. ajándékozás vagy öröklés útján) szerzett vagyon;
• a különvagyon tárgyán fennálló jog alapján, illetve a különvagyon ellenében szerzett vagyontárgyak.

A közös vagyon megosztására csak a vagyonegyesítési rendszer megszűnését követően (valamelyik házastárs halála, a házasság felbontása vagy eltérő vagyonjogi rendszerről rendelkező házassági szerződés megkötése esetén) van lehetőség.

A közszerzeményi rendszerben és a vagyonelkülönítési rendszerben a házastársaknak nincs közös vagyonuk.

(Észt családjogi törvény)

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

A vagyonegyesítési rendszerben a vagyont mindaddig a házastársi közös vagyon részének kell tekinteni, amíg ettől eltérő bizonyíték nem merül fel.

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

A vagyonegyesítési rendszerben és a vagyonelkülönítési rendszerben nincs szükség vagyonleltárra, a közszerzeményi rendszerben azonban el kell készíteni (lásd az 5.3. pontot).

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

A vagyonegyesítési rendszerben a házastársak együttesen vagy a másik házastárs hozzájárulásával gyakorolják a közös vagyonukkal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. A házastársi közös vagyonba tartozó ingó vagyontárgyra vagy jogra kötött ügyletet a másik házastárs hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni (ingatlanügyletek esetében a másik házastárs hozzájárulásának vélelme nem áll fenn). A család mindennapi szükségleteinek fedezése céljából a házastárs önállóan, a másik házastárs hozzájárulása nélkül is köthet ügyleteket a közös vagyonra.

Ha a házastárs a másik házastárs hozzájárulása nélkül köt a közös ingatlanvagyonra ügyletet, az ügylet érvénytelen.

A házastársak mindegyike jogosult különvagyonát önállóan, saját költségére kezelni, a másik házastárs hozzájárulása nélkül. A házastárs különvagyonába tartozó olyan lakóingatlannal, mely a család lakóhelyéül szolgál, vagy melyet a nem tulajdonos házastárs külön használ a házastárs csak akkor rendelkezhet, illetve azt akkor adhatja harmadik személy használatába, valamint mondhatja fel azon jogviszonyt, mely a használat alapja, ha a másik házastárs hozzájárulásával, azzal a feltétellel, hogy a lakás megszerzésére 2015. január 1. után került sor. A másik házastárs hozzájárulása nélkül kötött ügylet érvénytelen. Ez nem alkalmazandó a 2015. január 1. előtt megszerzett lakások esetén.

A közszerzeményi rendszerben a házastárs vagyontárgya a különvagyonába tartozik, amellyel csak a tulajdonos házastárs rendelkezhet önállóan (a másik házastárs hozzájárulása nélkül), függetlenül attól, hogy a vagyonszerzésre a házasság előtt vagy annak fennállása alatt került-e sor. Azonban a család lakhatását biztosító vagy a nem tulajdonos házastárs által használt lakásra vonatkozó ügylet megkötéséhez szükség van a másik házastárs hozzájárulására. Ha az ilyen ügylet megkötésére a nem tulajdonos házastárs hozzájárulása nélkül került sor, az ügylet érvénytelen, és a másik házastárs visszakövetelheti a lakást a harmadik féltől a rendelkezési jog gyakorlásának érvénytelenségére hivatkozva.

Mindkét házastárs önállóan, saját költségére kezeli különvagyonát.

A vagyonelkülönítési rendszer úgy kezeli a házastársakat vagyoni viszonyaik tekintetében, mintha nem lennének házasok, saját vagyonát mindkét házastárs önállóan, saját költségére kezeli, azzal önállóan rendelkezik.

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

A választott házassági vagyonjogi rendszertől függetlenül a házastársak számára szolidaritási kötelezettség keletkezik azokból az ügyletekből, amelyeket egyikük kötött a közös háztartás működtetése céljából, a gyermekek érdekében vagy a család egyéb szokásos szükségleteinek fedezésére (ha például az egyik házastárs családi okokból kölcsönt vesz fel, a másik is köteles ezért helytállni). Az ügylet értéke nem haladhatja meg a házastársak életkörülményeivel arányos szintet.

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

A választott házassági vagyonjogi rendszertől függetlenül a házastárs csak olyan mértékig felel a másik házastárs által vállalt kötelezettségekért, amilyen mértékig a másik házastárs cselekedeteivel képviselheti vagy kötelezheti őt.

A vagyonegyesítési rendszerben a házastársak különvagyonuk és közös vagyonuk erejéig teljes mértékben felelnek harmadik személyekkel szemben a következőkért:

• olyan kötelezettségek, amelyeket valamelyik házastárs a családi szükségletek fedezése céljából vállalt;
• a valamelyik házastárs által vállalt szolidaritási kötelezettségek teljesítése;
• olyan kötelezettségek, amelyek esetében a házastárs úgy állapodott meg a harmadik féllel, hogy mind különvagyonával, mind a közös vagyonnal felel (ehhez szükség van a másik házastárs hozzájárulására).

Egyéb kötelezettségek esetében mindkét házastárs a különvagyonával és a közös vagyon felével (azaz a rá eső részével) felel. A hitelező követelheti a közös vagyon megosztását, ha bebizonyosodik, hogy az adós házastárs különvagyona nem elegendő a kötelezettség teljesítéséhez.

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A választott házassági vagyonjogi rendszertől függetlenül a házastárs csak olyan mértékig felel a másik házastárs által vállalt kötelezettségekért, amilyen mértékig a másik házastárs cselekedeteivel képviselheti vagy kötelezheti őt:

A vagyonegyesítési rendszerben a házastársak különvagyonuk és közös vagyonuk erejéig teljes mértékben felelnek harmadik személyekkel szemben a következőkért:

• olyan kötelezettségek, amelyeket valamelyik házastárs a családi szükségletek fedezése céljából vállalt;
• a valamelyik házastárs által vállalt szolidaritási kötelezettségek teljesítése;
• olyan kötelezettségek, amelyek esetében a házastárs úgy állapodott meg a harmadik féllel, hogy mind különvagyonával, mind a közös vagyonnal felel (ehhez szükség van a másik házastárs hozzájárulására);

Egyéb kötelezettségek esetében mindkét házastárs a különvagyonával és a közös vagyon felével (azaz a rá eső részével) felel. A hitelező követelheti a közös vagyon megosztását, ha bebizonyosodik, hogy az adós házastárs különvagyona nem elegendő a kötelezettség teljesítéséhez.

A vagyonegyesítési, a közszerzeményi és a vagyonelkülönítési rendszert a házasság fennállása alatt házassági vagyonjogi szerződés útján tetszőleges számú alkalommal meg lehet változtatni.

A házassági szerződésben a házastársak a következő rendelkezéseket tehetik:

• • megszüntethetik a házasságkötéskor választott vagy házassági vagyonjogi szerződésben meghatározott vagyonjogi rendszert;
  • eltérő, a törvény által meghatározott vagyonjogi rendszert állapíthatnak meg;
  • a jogszabályok adta kereteken belül módosíthatják a választott vagyonjogi rendszert
  • meghatározhatják a vagyoni viszonyaikra alkalmazandó jogot, ha nem ugyanabban az országban laknak, illetve eltérő az állampolgárságuk.

A közszerzeményi rendszer szerint a házassági vagyonjogi szerződésben a következőkről lehet rendelkeznii:

• • a család lakására vagy a valamely házastárs által külön használt lakásra vonatkozó ügyletek jogszabályi korlátozásai nem alkalmazandók (lásd a 2.4. pontot;
  • az állóeszközök mértékét és számítását a jogszabályban előírottól eltérően kell meghatározni (lásd az 5.3. pontot).

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

A házastársaknak személyesen kell megkötniük a házassági vagyonjogi szerződést, és azt közjegyzőnek kell elkészítenie, hitelesítenie.
    

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

A házassági vagyonjogi szerződés megkötésére a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása alatt kerülhet sor (utóbbi esetben megkötése időpontjától hatályos). Ha a szerződést a házasság létrejötte előtt kötik, a házasságkötés napján válik hatályossá.
    

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

Amint az már említésre került, a házassági vagyonjogi rendszert a házasság fennállása alatt házassági szerződés útján tetszőleges számú alkalommal meg lehet változtatni.

3.5. Lehet-e visszamenőleges hatállyal alkalmazni egy házassági szerződést, ha a házastársak a szerződést a házasság alatt kötik?

Az észt törvények szerint a házastársak belefoglalhatják a házassági vagyonszerződésükbe, hogy az visszamenőleges hatállyal rendelkezzen, de az ilyen szerződés kizárólag a felek között érvényes, külső felekre nem terjed ki a hatálya.

Ha a házasságkötéskor a házastársak a közszerzeményi vagy a vagyonelkülönítési rendszert választják, a népességstatisztikai tisztviselő vagy a közjegyző, aki előtt a házasságkötés zajlik, kérelmezi a megfelelő bejegyzés megtételét a házassági vagyonjogi nyilvántartásban.

Ha a leendő házastársak nem választanak házassági vagyonjogi rendszert a házasságkötésre történő jelentkezésnél, és nem kötnek házassági vagyonjogi szerződést sem, a vagyonegyesítési rendszer alkamazandó a házastársak vagyonjogi viszonyaira a házasságkötéstől kezdve, és ez esetben semmit nem kell bejegyezni a házassági vagyonjogi nyilvántartásba.

Ha a házastársak házassági vagyonjogi szerződést kötnek, bármely házastárs kérésére a szerződés adatait bejegyzik a házassági vagyonjogi nyilvántartásba. Az ehhez szükséges kérelmet közjegyzői hitelesítéssel kell ellátni.

4.1. Az Ön országában létezik-e (egy vagy több) nyilvántartás a házassági vagyonjogi rendszerekről? Hol?

Az Észt Köztárságban létezik házassági vagyonjogi nyilvántartás, melyet a Közjegyzői Kamara üzemeltet.

(Törvény az észt házassági vagyonjogi nyilvántartásról)

4.2. Mely dokumentumok kerülnek nyilvántartásba? Mely információk kerülnek a nyilvántartásba?

A nyilvántartási lap a következőket tartalmazza: a házastársak személyes adatai, a házassági vagyonjogi rendszer, a házastársak vagyoni jogainak módosításai, egyes bejegyzések törlése vagy módosítása, valamint az észt vagy külföldi jog alkalmazása a házastársak tulajdonjogára, valamint a házassági vagyonjogi szerződés adatai.

A nyilvántartási akta tartalmazza a bejegyzés alapjául szolgáló dokumentumokat (házassági vagyonjogi szerződés, bírósági határozat, bejegyzés iránti kérelem stb.).

4.3. Ki és hogyan férhet hozzá a nyilvántartásban szereplő információkhoz?

A nyilvántartási lap nyilvános, abba bárki betekinthet, tartalmáról másolatot kérhet. A nyilvántartási akta dokumentumai abban az esetben tekinthetők meg, és róluk másolat akkor készíthető, ha az adott személy jogos érdekét igazolja.

A házastárs, közjegyzők, végrehajtók, felszámolóbiztosok, bíróságok, valamint felügyeleti szervvel rendelkező hatóságok esetén a jogos érdeket vélelmezni kell.

A házassági vagyonjogi nyilvántartás adatai a közjegyzői irodákban, valamint a megfelelő weboldalon érhetők el. A házassági vagyonjogi nyilvántartás közjegyzői lekérdezéséért a Közjegyzői díjszabásról szóló törvény alapján fizetendő díj.

4.4. Mi a nyilvántartás jogi hatása (érvényesség, megtámadhatóság)?

A házastársaknak a vagyonegyesítési rendszer módosítására, házassági vagyonjogi rendszerük megszüntetésére irányuló döntése (lásd a 3.1. pontot) csak akkor lehet hatályos harmadik féllel szemben, ha azt bejegyezték a házassági vagyonjogi nyilvántartásba, vagy ha a harmadik fél tudott a házassági vagyonjogi szerződésről.

4.5. Bejegyezhető-e a külföldi államban a külföldi jog szerint kötött házassági szerződés, és ha igen, milyen feltételek mellett?     

Igen, a más államban kötött házassági szerződés bejegyeztethető az észt házassági vagyonjogi nyilvántartásba. Ahhoz, hogy a más államban kötött házassági vagyonszerződés bejegyzésre kerüljön az észt házassági vagyonjogi nyilvántartásba, a házastársaknak vagy egy írásos kérelmet, vagy egy közjegyző előtt digitálisan aláírt kérelmet kell benyújtaniuk (Közjegyzői törvény 45.1 cikkének 3. bekezdése). A nem észt nyelven írt dokumentumokat azok hiteles észt fordításával együtt kell benyújtani (Házassági vagyonjogi nyilvántartási törvény 8. cikkének 2. bekezdése).

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Vagyonegyesítési rendszer esetén a közös tulajdon megszüntetéséről szóló rendelkezéseknek megfelelően a közös vagyon megosztásra kerül a házastársak között. A vagyonjogi törvény értelmében a közös tulajdon megszűnésekor annak tárgyát a tulajdonostársak közötti megállapodásnak megfelelően kell megosztani. Ha nincs ilyen megállapodás, a bíróság határoz.

A közös vagyon megosztására csak a vagyonegyesítési rendszer megszűnését követően (valamelyik házastárs halála, a házasság felbontása vagy eltérő vagyonjogi rendszerről rendelkező házassági vagyonjogi szerződés megkötése esetén) van lehetőség. A meg nem osztott vagyont vélelem alapján a házastársak közös vagyonának kell tekinteni annak megosztásáig.

Közszerzeményi és vagyonelkülönítési rendszer esetén nincs házastársi közös vagyon, így a vagyont nem kell megosztani.

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A 2.5. és 2.6. pontban említett szabályokat kell alkalmazni.

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

Függetlenül attól, hogy melyik házassági vagyonjogi rendszert kell alkalmazni, amennyiben az egyik házastárs családra költött pénzkiadásai meghaladják a másikét, vélelmezni kell, hogy a házastársnak nincs joga a többlet megtérítését kérni.

Vagyonegyesítési rendszer esetén az a közös vagyon kezelésére jogosult házastárs, aki saját különvagyona érdekében használja a közös vagyont, a használt vagyon értékét köteles megtéríteni. Az így nyújtott ellentételezés a közös vagyon részének tekintendő. Ha egy házastárs a különvagyonát használja a közös vagyon érdekében, kérheti annak megtérítését a közös vagyonból.

Közszerzeményi rendszer esetén a házassági vagyonjogi rendszer megszűnésekor a házastársnak joga van vagyonkiegyenlítést és pénzbeli ellentételezést követelni. A közszerzeményi rendszer a házastársak egyikének halála, a házasság felbontása vagy egy másik vagyonjogi rendszerről rendelkező házassági vagyonjogi szerződés megkötése esetén, vagy a házastársak valamelyikének kérésére született bírósági határozat alapján szűnik meg.

A házastársak vagyonának azon részét, amely a közszerzeményi rendszer során növekedett (vagyonszaporulat), meg kell osztani.

Annak érdekében, hogy megállapítható legyen, hogy a vagyontárgyakat milyen mértékben kell megosztani, a házastársak vagyontárgyairól leltárt kell készíteni, amelyben fel kell sorolni a házastársak minden vagyonát (teljes vagyon), feltüntetve mindkét házastársra vonatkozóan azt vagyont, amely a házasság, illetve a vagyonjogi rendszer kezdetén a tulajdonát képezte (állóeszközök), továbbá azt a vagyont, amelyet a házasság, illetve a vagyonjogi rendszer végéig szerzett (vagyonszaporulat), és szintén feltüntetve e vagyontárgyak értékét.

A következők nem kerülnek megosztásra:

• olyan vagyontárgyak, amelyek a házasság előtt valamelyik házastárs tulajdonát képezték;
• a házasság fennállása alatt ingyenesen (pl. ajándékozás vagy öröklés útján) szerzett vagyon;
• egészségi problémából vagy testi sérülésből eredő, valamint a kötelező állami nyugdíjbiztosítás alapján keletkező jogosultságok;
• a nem megosztandó vagyontárgyért visszterhesen szerzett vagyontárgy.

Vagyonelkülönítési rendszer esetén vagyoni viszonyaikat illetően úgy kell tekinteni a házastársakat, mintha nem lennének házasok. Ezért a házastársaknak csak általános követeléseik lehetnek (pl. jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés).

Törvényes öröklés esetén a túlélő házastárs együtt örököl az elhunyt házastárs rokonaival, örökrésze pedig az öröklésre jogosult rokonok öröklési rendjétől függ (a rokonok három rend szerint örökölnek).

Ha a túlélő házastárs az első rend szerinti örökösökkel (gyermekek) örököl, a gyermekekkel megegyező örökrészre, de legalább a hagyaték negyedére jogosult.

Ha a túlélő házastárs a második rend szerinti örökösökkel (az elhunyt szülei és azok leszármazói, azaz az elhunyt testvérei) örököl, a hagyaték felére jogosult. Ha a túlélő házastárs a második rend örököseivel örököl, a hagyaték egy további, preferenciális részére (a közös lakás háztartási felszerelései) is jogosult.

Ha nincsenek sem az első rend, sem a második rend szerinti rokonok, a túlélő házastárs örökli a teljes hagyatékot.

Örökrésze mellett a túlélő házastárs jogot formálhat a közös lakásul szolgált ingatlan személyes használatára is.

Nem.

A nemzetközi magánjogról szóló törvény 2024.01.01.01-én hatályba lépett módosításai szerint a bejegyzett partnerek tulajdonjogára az általuk választott jog az irányadó. 

A bejegyzett élettársak megválaszthatják az alkalmazandó jogot, feltéve, hogy a választott jog elismeri a bejegyzett élettársi kapcsolat tulajdonjogát. Ebben az esetben a bejegyzett élettársak választhatják az egyik bejegyzett élettárs lakóhelye szerinti ország jogát, az egyik bejegyzett élettárs állampolgársága szerinti ország jogát vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat bejegyzése szerinti ország jogát. 

Ha a bejegyzett élettársak nem választottak irányadó jogot, vagyoni jogaikra a bejegyzett élettársi kapcsolat általános jogkövetkezményeire alkalmazandó jog az irányadó. A bejegyzett élettársi kapcsolat általános jogkövetkezményeit - a bejegyzett élettársak kommunikációs joga és a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényben meghatározott feltételek szerinti örökbefogadási jog kivételével - a bejegyzett élettársi kapcsolat bejegyzése szerinti állam joga határozza meg. Ha a bejegyzett élettársi kapcsolatokra vonatkozó adatokat több államban is nyilvántartásba veszik, a bejegyzett élettársi kapcsolatok általános jogkövetkezményeire annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyik az adatokat utoljára vette fel a nyilvántartásba. Az előző mondatban meghatározott állam jogát az adatok nyilvántartásba vételének időpontjától kezdődően kell alkalmazni.

A bejegyzett élettársi szerződés megkötésével a bejegyzett partnerek kötelesek egymást támogatni és fenntartani. A bejegyzett partnerek egymással szemben egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek. Együttélésüket egymás jólétét figyelembe véve közösen szervezik meg, és mindketten vállalják az együttéléssel kapcsolatos felelősséget a másikra tekintettel. 

A bejegyzett élettársi szerződés megkötésekor a bejegyzett élettársak megállapodással választják a tulajdonosi jogviszonyt.  A tulajdonviszonyok típusairól a családjogi törvény rendelkezik, és azok megegyeznek a házaspárok esetében alkalmazottal.

Azok a nem házassági együttélők, akik nem jegyezték be élettársi kapcsolatukat, a családjogon kívül más jogi eszközöket is igénybe vehetnek: a kötelmi jog szerint élettársi kapcsolatot létesíthetnek (a hallgatólagos szerződések alkalmazása csak az ingóságokra korlátozódik), a vagyonjog szerint közös tulajdont szerezhetnek a vagyon felett, az öröklési jog szerint végrendelkezhetnek stb.

Az észt polgári eljárásjogi törvény értelmében egy ügy akkor tartozik az észt bíróság joghatósága alá, ha elbírálható a joghatóságra vonatkozó rendelkezések szerint vagy valamely joghatóságra vonatkozó megállapodás alapján, kivéve, ha törvény vagy nemzetközi megállapodás eltérően rendelkezik. A jogszabályban meghatározott esetekben a felek megállapodást köthetnek a joghatóságról. A joghatóságról szóló megállapodásban meg lehet határozni a vitarendezés tekintetében illetékes bíróságot.

Házassági vagyonjogi kérdéseivel bármikor fordulhat közjegyzőhöz.