Házaspárok és élettársak Görögország

Last updated on: 11.05.2022

Az oldal angol és nemzeti nyelvű változatát a megfelelő kapcsolattartó pont tartja fenn. A más nyelvekre történő fordításokat fokozatosan végzik és frissítik. Ezért előfordulhat, hogy az esetleges frissítések nem állnak rendelkezésre ebben a nyelvi változatban. A legfrissebb verzióért nézze meg az angol vagy a nemzeti nyelvű változatot.

1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

A házastársak vagyoni jogviszonyait azon jog szabályozza, amely személyi jogviszonyaikra is irányadó közvetlenül a házasságkötést követően (a Görög Polgári Törvénykönyv, a továbbiakban: a HCC 14. és 15. cikke), nevezetesen a következő sorrendben: 1. a házastársak utolsó közös állampolgársága szerinti jog a házasság fennállása alatt, ha azt valamelyikük megtartotta, 2. ennek hiányában a házasság fennállása alatti utolsó közös szokásos tartózkodási helyük joga, valamint 3. ennek hiányában annak az államnak a joga, amelyhez a legszorosabb kötelék fűzi őket.

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

A házastársak szerződésben nem választhatják meg, hogy melyik jog hatálya alá tartozzon a vagyonuk. A fent említett, 1978. március 14-i Hágai Egyezményt Görögország nem ratifikálta. Ennek megfelelően a görög nemzetközi magánjog szabályai ex lege alkalmazandók.

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A házastársak vagyonjogi viszonyait két rendszer szabályozza:

A vagyonelkülönítésre/a vagyonszerzésben való részvételre vonatkozó rendszer (HCC 1397-1402. cikke):
Ez a rendszer alkalmazandó akkor, ha a házastársak nem kötöttek szerződést. A vagyonelkülönítésre/a vagyonszerzésben való részvételre vonatkozó rendszer (HCC 1397. cikke) azon szabályt írja elő, miszerint a házastársak személyes tulajdonát a házasságkötés nem érinti. Az a vagyon, amellyel a házastársak már a házasságkötés előtt rendelkeztek, és amelyet a házasságkötés után szereztek, továbbra is a különvagyonuk marad, és saját különvagyonukkal mindketten egyénileg felelnek tartozásaikért. A házasság megszűnésekor azonban mindkét házastárs jogosult részesedni a másik házastársnak abból a vagyongyarapodásából, amely a házasságkötés óta keletkezett, amennyiben ő maga is hozzájárult ehhez a gyarapodáshoz (lásd a 5.1. pontot).

A vagyonközösségi rendszer (a HCC 1403-1415. cikke):
A vagyonközösségi rendszer, amely egyáltalán nem nevezhető széles körben elterjedtnek, azt jelenti, hogy a házastársak vagyonközösség létrehozásáról döntenek, egyenlő részesedéssel egymás vagyonából, de úgy, hogy egyik házastárs sem jogosult rendelkezni a közös vagyonból a másikat megillető résszel.

A vagyonközösség hatálya aló tartozó vagyontárgyak (a HCC 1405. cikke):
Amennyiben a vagyonközösségi rendszer mértékére vonatkozóan a szerződés semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, ez a rendszer kiterjed minden olyan vagyontárgyra, amelyet a házastársak bármelyike a házasság fennállása alatt visszterhesen szerez, kivéve az olyan vagyontárgyakból származó jövedelmet, amelyeknek az adott házastárs már a házasságkötés előtt tulajdonosa volt. A közös vagyon nem foglalja magában a következőket, még akkor sem, ha azok szerzésére visszterhesen került sor: 1. az egyes házastársak szigorúan személyes használatra vagy hivatásuk, szakmájuk végzésére szolgáló vagyontárgyai, tartozékaikkal együtt, 2. a HCC 464. és 465. cikkében meghatározott igények (olyan igények, amelyek jellegüknél fogva annyira szorosan kapcsolódnak egy személyhez, hogy nem ruházhatók át másra, és nem választhatók el az adott személytől, illetve azok az igények, amelyek a megállapodás szerint nem átruházhatók), valamint 3. a szellemi tulajdonjogok.

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Ha az ellenkezőjét nem bizonyítják, minden vagyontárgyat a közös vagyon részének kell tekinteni.

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

A házastársak nem kötelesek vagyonleltárt készíteni.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

A vagyonelkülönítés/a vagyonszerzésben való részvétel rendszerében mindkét házastárs a saját vagyonának kezeléséért és az azzal való rendelkezésért felel. Ugyanakkor az egyik házastárs felhatalmazhatja a másikat arra, hogy kezelje az ő személyes vagyonát, elszámolási illetve azon kötelezettség nélkül, hogy átadja az érintett vagyontárgyak kezeléséből származó bevételt, hacsak másként nem állapodnak meg. Ezt a jövedelmet a családi szükségletek fedezéséhez való hozzájárulási kötelezettség részének kell tekinteni (a HCC 1399. cikke).
A vagyonközösségi rendszer alapján a házastársak egymás közötti megállapodásával kell szabályozni, hogy ki kezelje a közös vagyont, és kinek van joga azzal rendelkezni, mint ahogy azt is, hogy szükséges-e egyetértés abban az esetben, ha úgy állapodnak meg, hogy az egyik házastárs fogja kezelni a vagyont.

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Mindkét rendszerben a jogügyletek, amelyet az egyik házastárs kötött, főszabály szerint csak rá nézve kötelező érvényűek. A vagyonközösségi rendszer esetében azonban azoknál a tartozásoknál, amelyeket az egyik házastárs vállalt a házasság fennállása alatt, és amelyek a közös vagyon kezelésével és a család szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosak, a nem adós házastárs másodlagosan felel a tartozásokért (lásd a 2.6.b) pontban foglaltakat).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

A vagyonelkülönítés/a vagyonszerzésben való részvétel rendszerében ezekért a tartozásokért kizárólag az a házastárs felel, aki vállalta őket. A hitelezők kizárólag az adós házastárs személyes vagyonából elégíthetik ki a követeléseiket.
A vagyonközösség esetében azonban azokért a tartozásokért, amelyek a házasság fennállása alatt keletkeztek, és amelyek a közös vagyon kezelésével és a család szükségleteinek kielégítésével kapcsolatosak, az adós házastárs a felelős, a hitelezők pedig ennek a házastársnak a személyes vagyonából éppen úgy kielégíthetik a követeléseiket, mint ahogyan a közös vagyonból (és ha ez a vagyon nem elegendő, a nem adós házastárs személyes vagyonából is, legfeljebb követeléseik felének mértékéig; (a HCC 1410. cikke). Személyes adósságok és olyan adósságok esetében, amelyek nem állnak kapcsolatban az adós házastársnak adott felhatalmazással a közös vagyon kezelésére, a hitelezők az adós házastárs vagyonából nyerhetnek kielégítést, és csak akkor kereshetnek kielégítést a közös vagyonból, ha az adós házastárs vagyona nem elegendő, és ebben az esetben is csak a közös vagyon értékének feléig (a HCC 1408-1409. cikke).

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Ha a vagyonelkülönítés/vagyonszerzésben való részvétel rendszerét alkalmazzák, és a házasság megszűnik, a házastárs jogosult részesedni a másik házastársnak abból a vagyongyarapodásából, amely a házasságkötés óta keletkezett, amennyiben ő maga is hozzájárult ehhez a gyarapodáshoz. Más bizonyított mérték hiányában a hozzájárulás mértékét a gyarapodás egyharmadában kell vélelmezni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor a házastársak több mint három évig különváltan élnek. Azok a vagyontárgyak, amelyeket valamelyik házastárs ajándékozás vagy öröklés útján szerzett meg, nem részei a vagyongyarapodásnak (a HCC 1400. cikke).
Ha a vagyonközösségi rendszert választották, a válás a vagyonjogi rendszer megszűnését vonja maga után, ha pedig maradnak közös tulajdonú vagyontárgyak, a közös vagyon megosztását. Ellenkező értelmű megállapodás hiányában a közös vagyon megosztását a jogközösség megszűnésére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján kell elvégezni, a közösen birtokolt vagyontárgyak megosztását pedig a HCC 795. és azt követő cikkei, valamint a Görög Polgári Perrendtartásról szóló törvénykönyv közösen birtokolt vagyontárgyak megosztására vonatkozó rendelkezései alapján. A közös vagyon megosztásáról szerződésben kell rendelkezni, vita esetén pedig a bíróság dönt (a HCC 1414. és 798-799. cikke). Mindegyik házastársat a közös vagyon fele illeti meg. Ez a megosztási igény nem évül el.

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A vagyonelkülönítési rendszer/a vagyonszerzésben való részvételre vonatkozó rendszer alapján a válás után az adós házastárs továbbra is felelős marad a fennálló adósságokért. Saját személyes vagyonával felel ezekért a tartozásokért.
Az adós házastárs a vagyonközösségi rendszer alapján is felelős marad a válás után a fennálló adósságokért. Azon tartozások esetében azonban, amelyeket az adós házastárs vállalt a házasság fennállása alatt, és amelyek a közös vagyon kezelésével és a család szükségleteinek fedezésével kapcsolatosak, a hitelezők dologi jogai a közös vagyonra vonatkozóan nem csorbulnak a közös vagyonnak a vagyonközösségi rendszer megszűnését követő megosztásával (a HCC 803. cikke).

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

Kiegyenlítési célú fizetésre irányuló törvényi kötelezettség nem áll fenn. Ugyanakkor lehet ilyen igényt támasztani a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó rendelkezések alapján.

A 3719/2008. sz. törvény bevezette a „szabad élettársi megállapodás” fogalmát, amelyet heteroszexuális felnőttek köthetnek egymással. Az 1-13. cikkek meghatározzák a szabad élettársi megállapodás megkötésének és felbontásának feltételeit és formai követelményeit, és szabályozzák az élettársak vagyonjogi viszonyait, a tartásdíj és a szülői felügyelet kérdéseit, valamint az ilyen megállapodásokból fakadó örökléssel kapcsolatos jogokat is. Ezeket a megállapodásokat közokirat formájában kell megkötni.

Az említett törvény 6. cikke a következő lehetőségeket biztosítja:

Ha az élettársak a szabad élettársi megállapodásban semmilyen különleges rendelkezést nem írnak elő, a megállapodás hatálya alatt továbbra is a vagyonelkülönítési rendszer vonatkozik mindkettőjükre, a megállapodás megkötése előtt megszerzett és a megállapodás hatálya alatt a jövőben megszerzendő vagyon vonatkozásában egyaránt, vagy
az élettársak a szabad élettársi megállapodásban kiköthetik, hogy a megállapodás hatálya alatt a jövőben megszerzendő vagyontárgyak tulajdonjoga egyenlő arányban illeti meg mindkettőjüket, vagy
az élettársak a megállapodásban kiköthetik, hogy a megállapodás megszűnése esetén bármelyik fél követelheti a másik féltől azokat a vagyontárgyakat, amelyeket az a megállapodás hatálya alatt szerzett, amennyiben a követelő fél is hozzájárult a vagyontárgyak megszerzéséhez. Ezt az igényt a kedvezményezett örökösei nem érvényesíthetik, nem lehet rájuk engedményezni, és nem is örökölhetik, de érvényesíthető a kötelezett örököseivel szemben. Ez az igény a megállapodás megszűnése után két évvel elévül.

Ami a túlélő élettárs öröklési jogait illeti, akár végrendelet alapján, akár anélkül, a 11. cikk (kötelezően alkalmazandó jogszabály) a következőket mondja ki:

Amennyiben a szabad élettársi megállapodás az egyik élettárs halála miatt megszűnik, a túlélő élettárs törvényes öröklési joggal rendelkezik, melynek mértéke a hagyaték egyhatoda, ha vannak gyermekek, egyharmada, ha vannak más fokú örökösök, és a teljes hagyaték abban az esetben, ha az elhunytnak nincsenek olyan rokonai, akik végrendelet hiányában örökölnének.
Tekintet nélkül arra, hogy az elhunyt hogyan rendelkezett végrendeletében, a túlélő élettárs jogosult a vagyonnak a törvény alapján őt megillető részére, melynek mértéke annak az összegnek a fele, amelyet akkor kapna, ha az elhunyt végrendelet hátrahagyása nélkül halt volna meg.

A nem regisztrált élettársak vagyoni jogviszonyaira vonatkozóan nincsenek jogszabályi rendelkezések.