1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

A házastársak közötti személyi- és vagyonjogi viszonyok azon ország jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amelynek mindkét házastárs állampolgára (a nemzetközi magánjogról szóló törvény 51. cikkének 1. bekezdése). Ha a házastársak állampolgársága különböző, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol mindkét házastárs lakóhellyel rendelkezik („lakóhely” alatt az a hely értendő, ahol a személy állandó letelepedés megteremtésének szándékával tartózkodik; a Polgári Törvénykönyv 25. cikke). Ha a házastársak különböző országokban rendelkeznek lakóhellyel, akkor annak az országnak a jogszabályai alkalmazandóak, ahol mindkét házastárs tartózkodási hellyel rendelkezik. Ha a házastársak különböző országokban rendelkeznek tartózkodási hellyel, annak az országnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyhez a házastársak legszorosabban kötődnek (a nemzetközi magánjogról szóló törvény 51. cikkének 2. bekezdése).

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

A házastársak dönthetnek úgy, hogy vagyonjogi kapcsolataik és házassági szerződésük az egyik házastárs állampolgársága, illetve lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti ország jogszabályainak hatálya alá tartozzon. Az alkalmazandó jogot a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása során is megválaszthatják (a nemzetközi magánjogról szóló törvény 52. cikkének 1. bekezdése). Amennyiben nem élnek a jogválasztás lehetőségével, a házassági szerződés azon jog hatálya alá tartozik, amely a szerződés megkötésének időpontjában a házastársak közötti személyi- és vagyonjogi viszonyokra alkalmazandó volt (a nemzetközi magánjogról szóló törvény 52. cikkének 2. bekezdése).

A jogválasztás érvényességéhez szükséges, hogy az a választott jog által vagy a jogválasztás helye szerinti ország joga által a házassági szerződésekre megkövetelt formában készüljön el (a nemzetközi magánjogról szóló törvény 52. cikkének 3. bekezdése). A lengyel jog szerint a házassági szerződést közjegyzői okiratba kell foglalni (a Polgári Törvénykönyv 73. cikkének 2. bekezdése és a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 47. cikkének 1. bekezdése).

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A törvényes házassági vagyonjogi rendszer a vagyonközösség, amely a házasságkötéskor lép hatályba. Ebbe minden vagyontárgy beletartozik, amelyet a házastársak külön-külön vagy együttesen a rendszer fennállása alatt szereztek (közös vagyon). A közös vagyonba nem tartozó vagyontárgyak a házastársak személyes vagyonának részét képezik (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 31. cikkének 1. bekezdése).

A közös vagyon különösképpen a következőket foglalja magában:

1. munkavégzés fejében járó díjazás és az egyéb bevételszerző tevékenységekből befolyt bevétel;
2. a közös vagyonból, valamint a házastársak személyes vagyonából befolyt bevétel;
3. nyílt vagy alkalmazotti nyugdíjalapból származó pénzügyi bevételek (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 31. cikkének 2. bekezdése).

A mindkét házastárs által használt háztartási berendezések szintén a közös vagyon részét képezik, amennyiben öröklés vagy ajándékozás útján szerezték meg őket, kivéve, ha az örökhagyó vagy ajándékozó erről másképp rendelkezett (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 34. cikke).

A házastársak személyes vagyona többek között a következőket foglalja magában:

1. a vagyonközösségi rendszer hatálybalépése előtt megszerzett vagyontárgyak; öröklés vagy ajándékozás útján megszerzett vagyontárgyak, kivéve, ha az örökhagyó vagy ajándékozó erről másképp rendelkezett; olyan vagyontárgyak, amelyek kizárólag az egyik házastárs személyes szükségleteire szolgálnak; házastárs személyes teljesítményeinek ellenszolgáltatásaként kapott vagyontárgyak; és személyes vagyontárgyakért cserében kapott vagyontárgyak, hacsak külön szabályok erről másképpen nem rendelkeznek;
2. a közös tulajdonban lévő vagyonból eredő tulajdonosi jogok, amelyek külön rendelkezések hatálya alá tartoznak (pl. közös tulajdon polgári jogi vagy kereskedelmi társaságban);
3. azon elidegeníthetetlen jogok, amelyekre kizárólag egy személy jogosult;
4. testi sérülés vagy egészségkárosodás miatt kapott kártérítésére vagy bántalmazás kompenzálására kapott vagyontárgyak. Azonban ez nem foglalja magában a házastárs keresőképességének részleges vagy teljes elvesztése miatt, illetve jövőbeni megnövekedett szükségletei vagy beszűkült kilátásai miatt kapott munkaképtelenségi ellátást;
5. munkavégzés fejében járó díjazásra vagy egyéb bevételszerző tevékenységekből származó bevételekre vonatkozó követelések;
6. szerzői jog és a kapcsolódó jogok, szellemi tulajdonjogok és egyéb szerzői jogok (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 33. cikke).

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Az, hogy adott vagyontárgy a közös vagy személyes vagyonhoz sorolandó, attól függ, hogy melyik fentebb felsorolt kategóriába tartozik, figyelembe véve azt is, hogy milyen módon került sor az adott vagyontárgy megszerzésre (lásd a 2.1. pontot).

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

Ez nem szükséges. Ugyanakkor, leltárt mindig lehet bizonyíték céljából készíteni.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Bármelyik házastárs külön birtokolhat, és használhat minden vagyontárgyat, amely a közös vagyon részét képezi (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 341 cikke). A törvényes vagyonközösségi rendszer fennállása alatt egyik házastárs sem kérheti a közös vagyon megosztását. Továbbá egyik házastárs sem rendelkezhet a közös vagyon olyan részével vagy annak olyan meghatározott vagyontárgyával, amely az ő tulajdonába kerülne, ha a törvényes vagyonközösségi rendszer megszűnne (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 35. cikke), illetve nem vállalhat kötelezettséget az ezekkel történő rendelkezésre. A házastársak kötelesek a közös vagyon kezelésében együttműködni (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 36. cikkének 1. bekezdése). Bármelyik házastárs kezelheti a vagyont önállóan, de az ilyen jellegű kezelés kizárja a lent felsorolt tevékenységeket (azaz azon tevékenységeket, amelyekhez a másik házastárs hozzájárulása szükséges). Az egyik házastárs kifogást emelhet a másik házastárs közös vagyonra vonatkozó kezelésével szemben, kivéve azon tevékenységeket, amelyek a mindennapokat érintik, vagy a család mindennapi szükségleteinek kielégítését szolgálták, illetve amelyek bevételszerző tevékenység részét képezték (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 361. cikkének 1. és 2. bekezdése).

A bíróság az egyik házastárs kérésére indokolt esetben megfoszthatja a másik házastársat a közös vagyon önálló kezelésének jogától. A bíróság dönthet úgy is, hogy a házastárs hozzájárulása helyett az ő engedélyére lesz szükség a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 37. cikkének 1. bekezdésében foglalt ügyletekhez.

A másik házastárs hozzájárulása szükséges:

1. minden olyan jogügylet esetén, amely az ingatlanvagyon elidegenítésére, jelzáloggal való megterhelésére, illetve ingatlanvagyon vételére vagy arra történő állandó haszonélvezeti jog alapítására irányul, vagy minden egyéb olyan jogügylet esetén, amely az ingatlanvagyon használatát és hasznosítását érinti;
2. minden olyan jogügylet esetén, amely egy épület vagy létesítmény dologi jogának elidegenítését, jelzáloggal való megterhelését vagy vételét érinti;
3. minden olyan jogügylet esetén, amely mezőgazdasági birtok vagy vállalkozás elidegenítését, jelzáloggal való megterhelését, vételét vagy bérbeadását érinti;
4. a közös vagyonból történő ajándékozás esetén, kivéve a szokásosan elfogadott ajándékokat (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 37. cikkének 1. bekezdése).

Bármilyen megállapodás, amelyet az egyik házastárs a másik beleegyezése nélkül köt meg, semmis, kivéve, ha a másik házastárs azt utólag jóváhagyta. Az egyoldalú jogügylet, amelyet az egyik házastárs kötött a másik beleegyezése nélkül, szintén semmis (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 37. cikkének 2–4. bekezdése).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

Mindkét házastárs egyetemlegesen felel a bármelyikük által, a család mindennapi szükségletei kielégítése érdekében vállalt tartozásokért (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 30. cikke). Amennyiben bármelyik házastárs a másik hozzájárulásával adósságot vállal, a hitelezőnek joga van a tartozás közös vagyonból történő rendezését követelni. Amennyiben bármelyik házastárs a másik hozzájárulása nélkül adósságot vállal, vagy ha az adósság nem jogügyletből származik, vagy ha az adósságot a vagyonközösségi rendszer házastársak közti hatálybalépése előtt vállalták, vagy ha az adósság személyes vagyontárgyakkal kapcsolatos, akkor a hitelező kizárólag azt követelheti, hogy a tartozást az adós személyes vagyonából vagy a közös vagyonba tartozó egyedi vagyontárgyakból (pl. munka utáni díjazás) rendezzék (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 41–42. cikke).

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A házastársak (közjegyzői okiratba foglalt) házassági szerződés útján kiterjeszthetik vagy korlátozhatják a törvényes vagyonközösségi rendszert, illetve létrehozhatnak vagyonelkülönítési rendszert vagy olyan vagyonelkülönítési rendszert, amelyben a felhalmozódott vagyongyarapodást egyenlő mértékben megosztják egymás között. A szerződést a házasságkötés előtt vagy a házasság fennállása alatt köthetik meg. A házassági szerződést megváltoztathatják vagy megszüntethetik. Abban az esetben, ha a házassági szerződést a házasság fennállása alatt szüntetik meg, a törvény előírja, hogy a házastársak között a törvényes vagyonközösségi rendszer alkalmazandó, hacsak a házastársak másképp nem rendelkeztek. Amennyiben harmadik felek érintettek, a házastárs akkor hivatkozhat a házassági szerződésre, ha annak létezése és tartalma ismert volt előttük (Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 47. cikk és 471 cikke).

A házastársak nem terjeszthetik ki a közös vagyont a következőkre:

1. olyan vagyontárgyak, amelyeket a jövőben szereznek meg öröklés vagy ajándékozás révén;
2. a közös tulajdonban lévő vagyonból eredő tulajdonosi jogok, amelyek külön rendelkezések hatálya alá tartoznak (pl. közös tulajdon polgári jogi vagy kereskedelmi társaságban);
3. azon elidegeníthetetlen jogok, amelyekre kizárólag egy személy jogosult;
4. testi sérülés vagy egészségkárosodás miatt kapott kártérítésére vonatkozó követelések, ha azok nem tartoznak a közös vagyonba, vagy bántalmazás kompenzálására kapott vagyontárgyakra vonatkozó követelések;
5. a házastársak munkavégzés fejében járó díjazására vagy egyéb bevételszerző tevékenységekből származó bevételeire vonatkozó nem esedékes követelések (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 49. cikke)

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

A házassági szerződést közjegyzői okiratba kell foglalni, különben semmisnek tekintendő (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 47. cikkének 1. bekezdése és a Polgári Törvénykönyv 73. cikkének 2. bekezdése).

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

A házassági szerződést a házasságkötés előtt is meg lehet kötni, amely esetben a házasságkötéskor lép hatályba; illetve meg lehet kötni a házasság fennállása alatt is, amely esetben a szerződés azonnal hatályba lép.

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

A házastársak bármikor megváltoztathatják a házassági szerződést, amennyiben a 3.2 pontban leírt formai követelmények teljesülnek. A lengyel jogszabályok nem szabnak minimum időtartamot, amelynek el kell telnie a házassági szerződés okiratba foglalása és megváltoztatása között.

3.5. Lehet-e visszamenőleges hatállyal alkalmazni egy házassági szerződést, ha a házastársak a szerződést a házasság alatt kötik?

Nem, a lengyel törvények értelmében a házassági vagyonszerződések nem lehetek visszamenőleges hatályúak (lengyel családjogi és gondnoksági törvény, 47. cikk).

Lengyelországban a házassági szerződéseknek nincs külön nyilvántartása.

Az országos cégbírósági nyilvántartásokról szóló törvénnyel összhangban a vállalkozókat nyilvántartásba kell venni. A törvény megengedi, hogy nyilvántartásba vegyék azon egyének házassági vagyonjogi rendszerére vonatkozó információkat, akik a nyilvántartásban vállalkozóként vagy gazdasági társaságban tagként szerepelnek. A nyilvántartásba vett adatok publikusak. Így ebben az esetben a szerződő fél házassági szerződés létezéséről történő tájékoztatása a fent említett nyilvántartásba való bejegyzésről történő információ nyújtásával teljesítettnek tekintendő (lásd a 3.1. pontot).

4.5. Bejegyezhető-e a külföldi államban a külföldi jog szerint kötött házassági szerződés, és ha igen, milyen feltételek mellett?     

Lengyelországban a házassági vagyonszerződések, akár Lengyelországban, akár más államban kötötték, nincsenek nyilvántartásba véve. A Lengyelországon kívül kötött házassági vagyonszerződések érvényessége a lengyel jog a szóban forgó jogi tranzakciót érintő jogszabályütközésekre vonatkozó rendelkezéseitől függ.

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Ha a törvényes házassági vagyonjogi rendszer megszűnik, a közös vagyont és annak felosztását az együttesen örökölt vagyontárgyakra, illetve a vagyon megosztására vonatkozó rendelkezések szabályozzák (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 46. cikke).

A közös vagyont felosztják, amikor a vagyonközösségi rendszer a házasság fennállása alatt megszűnik, például bírósági határozat eredményeképpen vagy megállapodás által, illetve amikor a vagyonközösségi rendszer azért szűnik meg, mert a házasságot felbontják (válás vagy különválás esetén). A válási vagy különválási eljárások nem kapcsolódnak a közös vagyon felosztásához. A legtöbb esetben a közös vagyont külön eljárás során osztják fel. Válásra és különválásra bírósági határozat következményeképpen kerülhet sor. A közös vagyont a bíróság vagy a felek olyan megállapodásban oszthatják fel, amelyet közjegyzői okiratba kell foglalni, ha a közös vagyon ingatlant tartalmaz (ugyanez vonatkozik az egyéb különleges jogokra).

A házastársak részesedése a közös vagyonban egyenlő, hacsak a házassági szerződés másképp nem rendelkezik. A bíróságnál kérelmezhető eltérő mértékű részesedések meghatározása (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 50 1 cikke).

Mindegyik házastársnak vissza kell fizetni minden olyan költséget vagy kiadást, amelyet a közös vagyonból személyes vagyonára költött, kivéve, ha a költségekből és kiadásokból olyan vagyontárgyakat szerzett meg, amelyek bevételt hoztak. A házastárs megkövetelheti, hogy a személyes vagyonából a közös vagyonra költött költségeit és kiadásait visszatérítsék. Egyik házastárs sem követelheti azon költségek és kiadások visszatérítését, amelyeket a család szükségleteire használtak fel, kivéve, ha ez megnövelte a közös vagyon értékét abban az időpontban, mikor a vagyonközösségi rendszer megszűnt. A visszatérítésnek akkor kell megtörténnie, amikor felosztják a közös vagyont. Azonban a bíróság dönthet úgy, hogy a költségeket korábban kell visszafizetni, ha ez a család jólétéhez szükséges (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 45. cikkének 1. és 2. bekezdése).

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A válás/különválás után a házastársak maradnak felelősek a meglévő tartozásokért. A közös vagyon felosztása nem foglalja magában a tartozásokat. A házastársak közti bármilyen megállapodás a tartozások visszafizetéséről hatálytalan a hitelezőkkel szemben, hacsak a hitelező nem járul hozzá ahhoz, hogy az egyik házastárs a tartozást magára vállalja.

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

Az olyan vagyonelkülönítési rendszer megszüntetése esetén, amelyben a felhalmozódott vagyonnövekedést egyenlő mértékben osztották meg, bármelyik házastárs vagyonának a rendszer fennállása közben történt értéknövekedését pénzben vagy természetben ki kell egyenlíteni (a Családjogi és Gyámsági Törvénykönyv 514 cikkének 1. bekezdése). Az ilyen kiegyenlítés iránti követelés elévülési ideje 10 év (a Polgári Törvénykönyv 118. cikke).

A házastársak örökölnek egymás után függetlenül attól, hogy melyik házassági vagyonjogi rendszer alkalmazandó. Például a vagyonközösségi rendszer esetében a túlélő házastárs megtartja a közös vagyon felének megfelelő részesedést, és megfelelő részesedést szerez abból a közös vagyonból, amelyre az elhunyt házastárs volt jogosult. Végrendelet hiányában az elhunyt gyermekei és házastársa a törvény erejénél fogva elsőként és egyenlő mértékben örökölnek. Azonban a túlélő házastárs részesedése nem lehet kevesebb, mint a teljes hagyaték egynegyede. Amennyiben az örökhagyó nem hagy maga után leszármazottakat, a hagyaték a túlélő házastársra és az örökhagyó szüleire száll. Amennyiben az örökhagyó egyik szülője meghalt az öröklés megnyílása előtt, akkor azt a részt, amely a hagyatékból az elhunyt szülőnek járt volna, egyenlő mértékben az elhunyt házastárs testvérei öröklik. A túlélő házastárs részesedése a hagyaték felének felel meg, ha az elhunyt szüleivel, testvéreivel és az elhunyt testvéreinek leszármazottaival közösen örököl. Ha az örökhagyó nem hagyott maga után leszármazottakat, szülőket, testvéreket vagy testvéreinek leszármazottait, akkor a teljes hagyaték a túlélő házastársat illeti (a Polgári Törvénykönyv 931–933. cikke).

A túlélő házastárs és az örökhagyó egyéb hozzátartozói, akik a házastársakkal közösen éltek az örökhagyó haláláig, továbbra is jogosultak használni a házat és annak berendezéseit az öröklés megnyíltát követő három hónapig (a Polgári Törvénykönyv 923. cikkének 1. bekezdése).

Nem.

Nem létezik törvényi szabályozás a regisztrált vagy nem regisztrált élettársi kapcsolatokra vonatkozóan.

A peres eljárások során a lengyel bíróságoknak akkor van joghatóságuk házassági ügyekben és a házastársak vagyoni jogviszonyaira vonatkozó ügyekben, ha az alperes lakóhelye vagy tartózkodási helye Lengyelországban található vagy, ha ez nem áll fenn, akkor:

1. mindkét házastárs utolsó közös lakóhelye vagy utolsó közös tartózkodási helye Lengyelországban volt és az egyik házastársnak még mindig Lengyelországban van lakóhelye vagy tartózkodási helye; vagy
2. a felperes házastárs közvetlenül az eljárás kezdetét megelőzően legalább egy évig Lengyelországban rendelkezett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel; vagy
3. a felperes házastárs lengyel állampolgár, és közvetlenül az eljárás kezdetét megelőzően legalább egy évig Lengyelországban rendelkezett lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel; vagy
4. mindkét házastárs lengyel állampolgár.

A lengyel bíróságoknak kizárólagos joghatóságuk van, ha mindkét házastárs lengyel állampolgár és mindketten lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkeznek Lengyelországban (a Polgári Perrendtartás 11031. cikke). A nemperes eljárások során a lengyel bíróságoknak akkor van joghatóságuk házassági ügyekben, ha az egyik házastárs vagy az egyik házasodni szándékozó személy lengyel állampolgár vagy olyan külföldi, aki lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik Lengyelországban vagy Lengyelországban kíván házasságot kötni. A vagyonközösségi rendszer megszüntetésekor a közös vagyon megosztására vonatkozó ügyek szintén a lengyel joghatóság alá tartoznak, ha a közös vagyon vagy annak jelentős része Lengyelországban található (a Polgári Perrendtartás 11061).