1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

Hacsak a jövőbeni házastársak másként nem döntenek, a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jog megfelel az állampolgárságuk szerinti jognak, amennyiben ugyanannak az államnak a polgárai. Amennyiben állampolgárságuk különböző, a házassági vagyonjogi rendszerre annak az államnak a belső joga az irányadó, ahol a két házastárs az első szokásos tartózkodási helyét létrehozza a házasságkötés után (a házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó jogról szóló, 1978. március 14-i Hágai Egyezmény 4. cikke, melynek rendelkezéseit az 1984. március 17-i törvény ültette át a luxemburgi jogba).

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

A jövőbeni házastársaknak – még ha az állampolgárságuk azonos is – szabályozott és korlátozott lehetőségük van a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jog megválasztására. A következő jogrendszerek közül jelölhetnek ki egyet: bármely államnak a joga, amelynek valamelyik jövőbeni házastárs az állampolgára a jog megválasztásának időpontjában; annak az államnak a joga, ahol valamelyik jövőbeni házastárs szokásos tartózkodási helye található a jog megválasztásának időpontjában; az első olyan állam joga, ahol az egyik házastárs létrehozza új szokásos tartózkodási helyét a házasságkötés után (a Hágai Egyezmény 3. és 6. cikke).

Az alkalmazandó jog megválasztása – a házassági szerződésekre előírt formában – kifejezett kikötéssel történik, vagy pedig a házassági szerződés rendelkezéseiből szükségszerűen következik (a Hágai Egyezmény 11. és 13. cikke). A Polgári Törvénykönyv (Code civil – CC) 1387. cikke  előírja, hogy a választott jog nem mondhat ellent az elfogadott erkölcsi alapelveknek, sem pedig a Polgári Törvénykönyv 1388. cikkének és az azt követő cikkeinek.

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A törvényes házassági vagyonjogi rendszer a vagyonközösségi, amelyet más néven a szerzemények közösségének neveznek (a CC 1400. cikke). A rendszer különbséget tesz a közös vagyon és az egyes házastársak különvagyona között.

A közös vagyon a szerzeményekből áll, azaz azokból a vagyontárgyakból, amelyek a házastársak hivatásbeli tevékenységének jövedelméből, saját személyes vagyontárgyaik hozamaiból és bevételéből származnak, valamint azokból a vagyontárgyakból, amelyeket az egyes házastársak fizetés ellenében szereztek a házasság fennállása alatt (a CC 1401. cikke).

A különvagyon azokból a vagyontárgyakból áll, amelyek a házasságkötés napján már valamelyik házastárs tulajdonában voltak, a házastársak által a házasság fennállása alatt öröklés vagy ajándékozás útján szerzett vagyontárgyakból (a CC 1405. cikke), valamint azokból a személyes jellegű vagyontárgyakból, amelyeket a házasság fennállása alatt szereztek meg, és amelyek valamelyik házastárs különvagyonának minősülnek (a CC 1404. cikke).

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

A Polgári Törvénykönyv 1402. cikke alapján minden ingó vagy ingatlan vagyon közös vagyonnak minősül, kivéve, ha a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban bebizonyítják, hogy az valamelyik házastárs különvagyona.

A Polgári Törvénykönyv 1421-1. cikkének 4. bekezdése alapján azt a közös vagyont, amelyről egyik házastárs sem tudja bizonyítani, hogy egyénileg szerezte meg a házasság fennállása alatt, azt a két házastárs közös szerzeményének kell tekinteni.

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

Leltár készítését semmilyen jogszabály nem írja elő. A jövőbeni jogviták elkerülése érdekében azonban ajánlatos lehet közokiratba foglalt vagyonleltárt készíteni.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

Mindegyik házastárs jogosult arra, hogy saját különvagyonát kezelje, élvezze és elidegenítse (a Polgári Törvénykönyv 1428. cikke), a Polgári Törvénykönyv 215. cikkében foglalt korlátozás mellett, amely kimondja, hogy a házastárs egyedül nem idegenítheti el azokat a jogokat, amelyek a család lakhatását biztosítják, sem pedig az otthonhoz tartozó bútorokat. Mindegyik házastárs egyedül kezeli az általa a vagyonközösségbe vitt vagyontárgyakat, és szabadon rendelkezik azok felett (a Polgári Törvénykönyv 1421. cikke).

A házasság fennállása alatt mindkét házastárs által megszerzett vagyonnal egyik házastárs sem rendelkezhet önállóan a másik hozzájárulása nélkül (a Polgári Törvénykönyv 1421-1. cikke).

Ha az egyik házastárs egyedül rendelkezik egy általa egyénileg birtokolt ingósággal, élvezi annak hasznát vagy elidegeníti azt, jóhiszeműen eljáró harmadik felek vonatkozásában úgy kell tekinteni, hogy ő jogosult az adott ügyletet egyedül végezni. Ez a rendelkezés az ingyenesen teljesített ügyletekre nem alkalmazható. A fenti rendelkezés nem vonatkozik továbbá a Polgári Törvénykönyv 215. cikkének 2. bekezdésében említett bútorokra és azokra az ingóságokra sem, amelyekről jellegüknél fogva okkal vélelmezhető, hogy személyes jellegük miatt a másik házastárs tulajdonát képezik (a Polgári Törvénykönyv 222. cikke).

Mindegyik házastárs felelősségre vonható azokért a hibákért, amelyeket a vagyon kezelése során követett el (a Polgári Törvénykönyv 1421-1. cikkének 3. bekezdése). Ebben az esetben a polgári jogi felelősségre vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. Csalás vagy a joggal való visszaélés esetén kérhető annak az ügyletnek a semmissé nyilvánítása, amelyet az egyik házastárs hajtott végre egy közös vagyon körébe tartozó vagyontárgy tekintetében. A semmissé nyilvánítás iránti kérelmet a másik házastárs kezdeményezheti attól a naptól számított két éven belül, amikor a cselekmény a tudomására jutott, de legkésőbb a vagyonközösség megszűnése után két évvel (a Polgári Törvénykönyv 1427. cikke).

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Mindegyik háztartás önállóan is köthet olyan szerződéseket, amelyek célja a háztartás fenntartása vagy gyermekek nevelése. Minden olyan tartozás, amelyet az egyik házastárs a fent említett célokból vállal, a másikat is egyetemlegesen kötelezi. Nem keletkeznek egyetemleges kötelezettségek olyan kiadás esetében, amely nyilvánvalóan túlzott mértékű a háztartás életmódját, az ügylet hasznosságát vagy hiábavalóságát, illetve a szerződő harmadik fél jó- vagy rosszhiszeműségét illetően. Olyan részletfizetési kötelezettségek esetében sem keletkezik egyetemleges kötelezettség, amelyek nem mindkét házastárs hozzájárulásával jöttek létre (a Polgári Törvénykönyv 20. cikke).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

Mindegyik házastárs felelős saját személyes tartozásaiért (a Polgári Törvénykönyv 1410. cikke).

Személyes tartozások esetében a hitelezők jogosultak eljárást indítani az adósságot viselő házastárs különvagyona, és a házasság fennállása alatt egyénileg szerzett vagyona ellen (a Polgári Törvénykönyv 1411-1413. cikke).

Azon tartozások esetében, amelyeket csak az egyik házastárs vállalt, a hitelezők lefoglalhatják a teljes közös vagyont és annak a házastársnak a különvagyonát is, aki az adósságot vállalta. Elvileg nem foglalhatják le annak a házastársnak a különvagyonát, aki nem vállalta az adósságot, kivéve, ha a tartozást mindkét házastárs személyesen, egyetemlegesen vállalta, vagy ha az a házastárs, akit a tartozás nem terhel, kezességet vállalt (a Polgári Törvénykönyv 1412-1414. cikke).

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A házastársak nem kötelesek alávetni magukat a törvényes rendszernek, ehelyett szabadon köthetnek személyes helyzetükre szabott házassági szerződést is.

A Polgári Törvénykönyv három fő kategóriát különböztet meg a szerződéses rendszerekben:

• vagyonközösségi rendszer,
• különvagyon rendszere,
• a szerzemények közösségében való részvétel rendszere.

Mindegyik szerződéses rendszer azon az elven alapszik, amely szerint a házastársak szabadon fogadhatják el a választásuk szerinti házassági vagyonjogi rendszert. Szabadságukra e tekintetben azonban bizonyos korlátozások vonatkoznak, mivel be kell tartaniuk bizonyos elveket.

Ennek megfelelően, a házassági szerződés nem sértheti az elfogadott erkölcsi elveket (a Polgári Törvénykönyv 1387. cikke), nem térhet el a szülői felügyeletre, a törvényes gondviselésre és gyámságra vonatkozó jogszabályoktól (a Polgári Törvénykönyv 1388. cikke), és nem tartalmazhat olyan megállapodást vagy lemondást sem, melynek hatása az öröklés törvényes rendjének megváltoztatása lenne (a Polgári Törvénykönyv 1389. cikke). A Polgári Törvénykönyv 212-226. cikkében foglalt rendelkezéseket be kell tartani, kivéve azokat, amelyek házassági vagyonjogi rendszerek alkalmazását írják elő.

A vagyonközösségi rendszereket a Polgári Törvénykönyv 1497. cikke és az azt követő cikkei határozzák meg. A házastársak többféle házassági vagyonjogi rendszer közül választhatnak, melyek közül a legismertebb a Polgári Törvénykönyv 1526. cikkében szereplő általános vagyonközösségi rendszer. Az általános vagyonközösség esetében minden meglévő és a jövőben megszerzendő, ingó vagy ingatlan vagyontárgy a közös vagyon részét képezi. Ennek megfelelően a házastársak nem rendelkeznek különvagyonnal, ami alól kizárólag az egyik házastársnak természeténél fogva személyes jellegű vagyontárgyai jelentenek kivételt. A házastársak minden tartozása közös tartozás, amelyért mindkét házastárs egyetemlegesen felel. Ez még azokra a tartozásokra is vonatkozik, amelyeket az egyik házastárs a házasságkötés előtt vállalt.

A különvagyon rendszerét a Polgári Törvénykönyv 1536-1541. cikke szabályozza. Ebben a rendszerben elvben a házastársaknak nincs közös vagyona. Minden vagyontárgy vagy az egyik, vagy a másik házastársé. Mindegyik házastárs továbbra is maga kezeli a személyes vagyonát, élvezi annak hasznait és szabadon elidegenítheti, és őt terhelik azok a tartozások is, amelyeket akár a házasság előtt, akár a házasság fennállása alatt saját maga vállalt (a Polgári Törvénykönyv 1536. cikke). Ez alól csak azok a tartozások jelentenek kivételt, amelyeket egyik vagy másik házastárs a háztartás fenntartása vagy a gyermekek nevelése érdekében vállalt.

A szerzemények közösségében való részvétel rendszerét a Polgári Törvénykönyv 1569-1581. cikke szabályozza. Mindegyik házastárs továbbra is maga kezeli a személyes vagyonát, élvezi annak hasznait és szabadon elidegenítheti azt. A házasság fennállása alatt ez a rendszer úgy működik, mintha a házastársak a különvagyon rendszerét választották volna, a házasság megszűnésekor pedig úgy működik, mint a vagyonközösségi rendszer (a Polgári Törvénykönyv 1569. cikke).

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

Minden házassági szerződést közjegyző előtt kell megkötni (a Polgári Törvénykönyv 1394. cikke). Ezért elengedhetetlen, hogy ennek elkészítéséhez közjegyzőt keressenek fel.

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

A házassági szerződés a házasságkötés előtt és a házasság fennállása alatt is megköthető. Ha azt a házasságkötés előtt készítik el, a szerződés csak a házasságkötés napján lép hatályba (Polgári Törvénykönyv 1395. cikk). Ha pedig a felek a házasság fennállása alatt kötik meg, a közokiratba foglalás időpontjában lép hatályba (Polgári Törvénykönyv 1397. pont 2. bekezdés).

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

Azt követően, hogy a szerződés szerinti vagy törvényes házassági vagyonjogi rendszer már legalább két éve hatályba lépett, a házastársak közjegyzői okirat formájában és bizonyos korlátozások mellett általuk megfelelőnek tartott módosításokat tehetnek az adott rendszeren, vagy akár teljesen meg is változtathatják azt (a Polgári Törvénykönyv 1397. cikkének 1. bekezdése).

3.5. Lehet-e visszamenőleges hatállyal alkalmazni egy házassági szerződést, ha a házastársak a szerződést a házasság alatt kötik?

Nem.

4.1. Az Ön országában létezik-e (egy vagy több) nyilvántartás a házassági vagyonjogi rendszerekről? Hol?

Luxemburgban a házassági szerződések nyilvántartása úgy történik, hogy a szerződés kivonatát az ügyészi hivatal anyakönyvi nyilvántartásában őrzik, ahol megteszik a megfelelő bejegyzést (az Új Polgári Perrendtartás 1018., 1026., 1126. cikkei és az azt követő cikkei).

Külön rendszer létezik azokra a házassági szerződésekre, amelyek arról rendelkeznek, hogy az elhunyt házastárs hagyatékát hogyan örökli részben vagy teljes egészében a túlélő házastárs, és azokra is, amelyek eltérnek a vagyonközösség jogszabály szerinti megosztásától, ezeket a luxemburgi föld- és ingatlan-nyilvántartási hivatalnál (Administration de l’Enregistrement et des Domaines) kell nyilvántartásba vetetni.

Végezetül, ha az egyik házastárs kereskedő vagy vállalkozó, a házassági szerződés kivonatát nyilvántartásba kell vetetni a Luxemburgi Kereskedelmi- és Cégjegyzéknél (az Új Polgári Perrendtartás 1020. cikkének 5. bekezdése).

4.2. Mely dokumentumok kerülnek nyilvántartásba? Mely információk kerülnek a nyilvántartásba?

A nyilvántartásba a következőket is be kell jegyeztetni: a vagyonelkülönítési rendszerre vonatkozó kérelmek, közjegyzői okiratok, a házassági vagyonjogi rendszerre vonatkozó végzések, különösen pedig azok módosításai (az előzetesen meglévő – ha van ilyen – vagyonközösség jövőbeni felszámolásának sérelme nélkül).

4.3. Ki és hogyan férhet hozzá a nyilvántartásban szereplő információkhoz?

Az anyakönyvi nyilvántartásban szereplő kivonatokról kérelem alapján bárki kaphat másolatot. Amennyiben az adatokat törlésre jelölték ki, az említett nyilvántartásban szereplő kivonatokat kizárólag az Államügyészség engedélyével lehet kiadni (az Új Polgári Perrendtartás 1129. cikke). A Kereskedelmi- és Cégjegyzék kivonataiba közvetlenül a helyszínen lehet betekinteni, vagy online megrendelni (www.rcsl.lu).

4.4. Mi a nyilvántartás jogi hatása (érvényesség, megtámadhatóság)?

A nyilvántartásba vétel joghatásai attól függően változnak, hogy a szerződés magukra a felekre, vagy harmadik felekre vonatkozik. A felek között a módosítások a közjegyzői okiratba foglalás napján lépnek hatályba. Harmadik felek esetében a módosítás három hónappal a nyilvántartásba vételt követően lép hatályba, kivéve, ha a házastársak a harmadik féllel történő szerződéskötéskor ez utóbbit tájékoztatták a módosításokról (Polgári Törvénykönyv 1397. cikkének 2. bekezdése). Az ilyen módosítás azonban nem köti az olyan hitelezőket, akik a módosítást megelőzően szerezték jogaikat (a Polgári Törvénykönyv 1397. cikkének 3. bekezdése).

4.5. Bejegyezhető-e a külföldi államban a külföldi jog szerint kötött házassági szerződés, és ha igen, milyen feltételek mellett? 

Igen. Ebben az esetben « acte de dépôt » és fordítás is szükséges.

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

A vagyonközösség a válással megszűnik (a Polgári Törvénykönyv 1441. cikke). A házasság megszűnésekor mindegyik házastárs visszakapja saját különvagyonát, ha ez még lehetséges, természetben, vagy az azt helyettesítő vagyontárgyakat (a Polgári Törvénykönyv 1467. cikke).

Ezt követően egy visszatérítési számlát hoznak létre, ahol nyomon követik, hogy a közös vagyonból milyen rész illeti meg az egyes házastársakat, és a házastársak mivel tartoznak a közös vagyon felé (a Polgári Törvénykönyv 1468. cikke).

A megosztásra ezt követően kerül sor (a Polgári Törvénykönyv 1475. cikke és az azt követő cikkei). Békés megállapodás hiányában a felek közötti jogvitát a bíróság dönti el.

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

Amennyiben az egyik házastárs önállóan vállal tartozást, az adott házastárs perelhető a tartozás teljes egészére. A másik házastárs csak a tartozás feléért perelhető, kivéve az egyetemleges felelősség esetét (a Polgári Törvénykönyv 1482. és 1483. cikke). A házastárstól nem perelhető a másik házastárs személyes adóssága.

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

Nem.

Ha az elhunyt után maradnak gyermekek vagy leszármazók, a túlélő házastárs jogosult örökölni, kivéve, ha a végrendelet erről másként rendelkezik, vagy a túlélő házastárs másként dönt; a házastárs a törvényes gyermek által örökölt legkisebb részesedésre jogosult, feltéve, hogy ez legalább a hagyaték egynegyede, vagy pedig a házastársak által közösen lakott ingatlan és az ahhoz tartozó bútorok haszonélvezetére, amennyiben ezek teljes egészében az elhunyt tulajdonát képezték, vagy a túlélő házastárssal közös tulajdonban voltak (a Polgári Törvénykönyv 767-1. cikke).

Ha az elhunyt után nem maradnak sem gyermekek, sem leszármazók, a túlélő házastárs – hacsak a végrendelet másként nem rendelkezik – teljes körű tulajdonjoggal jogosult a teljes hagyatékra (a Polgári Törvénykönyv 767-2. cikke).

A házassági szerződés megléte hatással lehet a hagyaték összetételére, sőt annak puszta létezésére is.

Nem.

A bizonyos élettársi kapcsolatok joghatásairól szóló, 2004. július 9-i törvény (Mém. 2019. és az azt követő oldalai, 4946. sz. Parlamenti Dokumentum) 2004. november 1-jén lépett hatályba.

Azok az élettársak, akik élettársi nyilatkozatot tettek, az élettársi kapcsolat tulajdonjogi következményeit egymással kötött írásos megállapodással határozhatják meg. Ez a megállapodás bármikor megköthető, illetve módosítható. A megállapodásról vagy annak módosításáról három munkanapon belül értesíteni kell az ügyészi hivatalt (a 2004. évi törvény 6. cikke).

Ugyanakkor az élettársi nyilatkozat külön megállapodás hiányában is jogokat és kötelezettségeket hoz létre a felek között, amelyek sok tekintetben a házastársakéhoz hasonlóak. A fent említett rendelkezések kizárólag azokra az élettársi kapcsolatokra vonatkoznak, amelyeket e törvény 3. cikkének megfelelően bejelentettek (a 2004. évi törvény 1. cikke). Nincsenek külön rendelkezések a nem regisztrált házasságon kívüli együttélések vagyonjogi rendszerére vonatkozóan.
A 2004. évi törvény nemrégiben került kiegészítésre a 2010. augusztus 3-i törvény (Mém. 2190. oldal, 5904. sz. Parlamenti Dokumentum) által, amelynek a 4-1. cikke elismeri a külföldön létrejött élettársi kapcsolatokat, amelyeket ugyanazok az előnyök illetnek meg, mint amelyeket a luxemburgi élettársi kapcsolatok élveznek.

Az általánosan elfogadott gyakorlat szerint nemzetközi szinten az illetékes bíróságot ugyanazon szabályozások szerint kell meghatározni, mint amelyek a nemzeti jogban meghatározzák a területi illetékességet. A körülményektől függően más tényezők is szerepet játszhatnak, mint például az illetékességre vonatkozó jogszabályok, a lakóhely (fő tartózkodási hely), az állampolgárság, az ingatlan földrajzi elhelyezkedése stb.).

A Luxemburgi Nagyhercegségben a válásról vagy a bírósági különválásról szóló végzés általában a vagyonközösség megszüntetését és a közös vagyon felosztását is elrendeli, és ennek lebonyolítására egy közjegyzőt jelöl ki.

Elvben a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos illetékesség független az ingatlan földrajzi elhelyezkedésétől. Ennek eredményeképpen a luxemburgi bíróságok külföldön található ingatlan elárverezését is elrendelhetik.

Ha a kijelölt közjegyzőnek nem sikerült elérnie, hogy a felek megállapodjanak egymással, jelentést készít erről, amelyben részletesen ismerteti a felek követeléseit, és az ügyet bíróság elé utalja.