1.1. Milyen jog alkalmazandó egy házaspár vagyonára? Milyen kritériumok/szabályok határozzák meg az alkalmazandó jogot? Milyen nemzetközi egyezményeket kell figyelembe venni egyes országok vonatkozásában?

A házastársak ellenkező  megállapodásának hiányában közös vagyonukra a személyes   joguk vonatkozik, azaz:

• a közös nemzeti jog, amennyiben a házastársak állampolgársága azonos;
• annak az államnak a joga, amelyben házaséletük döntő részét élik, ha állampolgárságuk eltérő, vagy több közös állampolgársággal rendelkeznek (az 1995. május 31-i 218 sz. törvény 29. és 30. cikke).

Olaszország ebben a témában  nemzetközi egyezményt nem ratifikált.

1.2. A házastársaknak lehetőségük van megválasztani az alkalmazandó jogot? Ha igen, ezt a választást milyen elvek vezérlik (pl. a választandó jogok, formai követelmények, visszaható hatály)?

Igen, a házastársak megválaszthatják az alkalmazandó jogot. Megállapodhatnak arról, hogy  vagyoni viszonyaikra annak az államnak a joga vonatkozzon, amelynek legalább egyikük az állampolgára, vagy annak az államnak a joga, ahol legalább egyikük lakik. A jogválasztásról szóló megállapodás formai és tartalmi érvényességére vonatkozó követelményekre a választott jog vagy a szerződés megkötésének helye szerinti jog az irányadó (az 1995. május 31-i 218 sz. törvény 30. cikke).

Az  írásbeliség minimális formai követelmény. A szerződés bármikor megköthető és módosítható; nincs visszamenőleges hatálya, és a szerződés a házasságkötés nyilvántartásba vételének része lehet.

2.1. Kérjük mutassa be az általános elveket: Milyen javak képezik a közös tulajdon részét? Milyen javak képezik a házastársak önálló vagyonát?

A törvényes házassági vagyonjogi rendszer a vagyonközösség (az olasz Polgári Törvénykönyv 159. cikke).

A törvényes vagyonközösség a közös vagyon, a személyes tulajdon és a halasztott közös vagyon létezését írja elő.

Az a vagyon, amelyet a házastársak a házasságkötés után – akár külön-külön, akár együttesen – szereznek meg, a közös vagyon részét képezi, a személyes vagyon és a halasztott közös vagyonhoz tartozó vagyon kivételével (a Polgári Törvénykönyv 177. cikke).

A személyes vagyon részét képezik következők:

1. a házasságkötés előtt vagy a vagyonközösség elfogadása előtt szerzett vagyon;
2. a házasságkötés után  ajándékozási vagy öröklési jogcímen szerzett vagyon, kivéve, ha azt hiteles ajándékozási okiratba foglalták vagy olyan végrendeletbe, amely szerint az közös vagyonnak számít;
3. szigorúan a házastárs személyes használatára szolgáló vagyontárgyak és azok tartozékai;
4. azok a vagyontárgyak, amelyekre valamelyik házastársnak foglalkozása végzéséhez van szüksége;
5. kártérítés jogcímén kapott vagyon, valamint valamennyi olyan nyugdíj, amelyet a munkaképesség teljes vagy részleges elvesztése miatt folyósítanak;
6. azok a vagyontárgyak, amelyeket a fent említett vagyontárgyak átruházásával vagy cseréjével  azok helyébe léptek, amennyiben azt a szerzés idején kifejezetten  kikötötték.

A fenti c), d), f) pontokban említett vagyontárgyak esetében, amennyiben ingatlanokról vagy a megfelelő vagyonnyilvántartásba bejegyzett ingóságokról van szó, és a szerzés a házasságkötés után történt, úgy lehet ezeket kizárni a közös vagyonból, hogy a kizárást a szerzési ügylet során és a másik házastárs részvételével ki kell nyilvánítani (a Polgári Törvénykönyv 179. cikke).

Halasztott közös vagyon  a következő:   

• az egyik házastárs személyes vagyonának hozama és az ő egyéni tevékenységéből származó haszon, feltéve, hogy ezek a vagyonközösség felbontásakor még mindig léteznek (a Polgári Törvénykönyv 177. cikkének b) és c) pontja);
• azok a vagyontárgyak, amelyek célja az egyik házastárs vállalkozásának működtetése, amennyiben a vállalkozást a házasságkötés után hozták létre, valamint a házasságkötés előtt létrehozott vállalkozás vagyonának gyarapodása, feltéve, hogy ezek a vagyonközösség felbontásakor még mindig léteznek (a Polgári Törvénykönyv 178. cikke).

A halasztott vagyonközösség csak a vagyonközösség felbontásakor  alkalmazandó. A a választott jogelméleti értelmezéstől függően nem jelenti a dolgok vagy jogok tényleges közös tulajdonjogát Az egyik házastárs a halasztott vagyonközösség alapján követelheti a másik házastárstól a vagyon értékének felét. Amennyiben nem tudnak megállapodni erről az értékről, azt a bírónak kell eldöntenie.

Öröklés esetében ez az elhunyt házastárs adósságát testesíti meg, amelyet a túlélő házastárs részére kell megfizetni.

2.2. Léteznek jogi feltevések a tulajdoni viszonyokat illetően?

Ezzel ellentétes bizonyíték  hiánya esetén az ingóságokat a közös vagyon részének kell tekinteni (a Polgári Törvénykönyv 195. cikke).

2.3. Kell-e a házastársaknak vagyoni leltárt készíteniük? Ha igen, mikor és hogyan?

A házastársak nem kötelesek vagyonleltárt készíteni.

2.4. Ki kezeli a tulajdont? Ki jogosult értékesíteni a tulajdont? Lehetősége van az egyik házastársnak egyedül értékesíteni/kezelni a tulajdont, vagy szükséges-e a másik házastárs hozzájárulása (pl. a házastársak otthonának értékesítése esetén)? Milyen hatással van a másik fél hozzájárulásának hiánya egy jogi tranzakció érvényességére, illetve annak harmadik féllel szembeni megtámadhatóságára?

A közös vagyont a házastársak egyénileg is kezelhetik.

Ugyanakkor a rendkívüli vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyletek lebonyolításáról és olyan szerződések megkötéséről, amelyekkel személyes haszonélvezetet  hoznak létre, a két házastársnak közösen kell rendelkeznie. Az ezekkel kapcsolatos bírósági eljárásokban szintén a két házastársnak közös képviseleti joga van (a Polgári Törvénykönyv 180. cikke).

Nyilvános nyilvántartásban szereplő ingóságok vagy ingatlanok esetében semmissé nyilvánítható az az elidegenítési ügylet (eladás, stb.), amelyhez nem szerezték meg – szükség esetén – a másik házastárs jóváhagyását, és ez ügyben keresetet indíthat az a házastárs, akinek a jóváhagyása szükséges lett volna, az erről való tudomásszerzését követő egy éven belül, de minden esetben a bejegyeztetést követő egy éven belül; minden más esetben a másik házastárs jóváhagyása nélkül eljáró házastárs a másik kérésére köteles visszaállítani a közös vagyont az ügylet lebonyolítása előtti állapotába, vagy ha ez már nem lehetséges, megfizetni annak értékét (a Polgári Törvénykönyv 184. cikke).

Egy házastárs kizárólag a vagyonközösség jogerős megszüntetését követően idegenítheti el a közös vagyonból rá eső részt.

Ha valamelyik házastárs  a jóváhagyást megadását megtagadja, távol van, illetve más módon van akadályoztatva, a másik házastársat   a bíróság felhatalmazhatja a szükséges intézkedések megtételére (a Polgári Törvénykönyv 181. és 182. cikke). Ezen túlmenően, a bíró kizárhatja az egyik házastársat a vagyon kezeléséből, amennyiben az rossz gazdának bizonyult (a Polgári Törvénykönyv 183. cikke). Amennyiben az egyik házastárs  korlátozottan cselekvőképes, cselekvőképtelen, vagy rossz gazdának bizonyult, a  bíróság vagyonmegosztást rendelhet el, ami a vagyonközösségi rendszer megszűnésének egyik okát jelenti (a Polgári Törvénykönyv 193. cikke).

A személyes vagyont és a halasztott közös vagyont illetően, a tulajdonos mindenféle kezelési és elidegenítési ügyletet egyedül végezhet (a Polgári Törvénykönyv 185. cikke).

Nincsenek kifejezetten a közös otthonra vonatkozó külön jogszabályi rendelkezések, sem pedig a nem tulajdonos házastársra vonatkozó, kifejezett védelmi intézkedések.

2.5. Kötelező érvényű-e az egyik házastárs által kötött jogi tranzakció a másik házastársra is?

Mindegyik házastárs külön is jogosult a közös vagyon szokásos kezelésére (a Polgári Törvénykönyv 180. cikke). A közös vagyon a család érdekében vállalt kötelezettségek fedezetét jelenti még akkor is, ha valamelyik házastárs egyedül vállalta azokat (a Polgári Törvénykönyv 186. cikke).

2.6. Ki a felelős a házasság alatt felhalmozott adósságért? Milyen vagyontárgy használható fel a hitelezők által a követeléseik kielégítésére?

Ha a hitelezők követelésük teljes mértékű kielégítését nem kapják meg a személyes vagyonból, az adós házastárs a közös vagyonból az őt megillető rész erejéig tartozik felelősséggel azon adósságokért, amelyeket a házastárs a házasságkötés után vállalt olyan ügyletek bonyolításával a másik fél jóváhagyása nélkül, amelyek a szokásos kezelés körét meghaladják (a Polgári Törvénykönyv 189. cikke).

Az egyik házastárs személyes hitelezői kiegészítő lehetőségként a közös vagyonból az adós házastársat a közös vagyonból megillető rész mértékéig kaphatnak kielégítést még akkor is, ha a tartozás a házasságkötés előtt keletkezett. Nem biztosított tartozás esetében a közös vagyonnal szemben hitelezők elsőbbséget élveznek az egyik házastárs személyes hitelezőivel szemben (a Polgári Törvénykönyv 189. cikke).

A közös vagyonhoz kapcsolódó tartozások esetében a hitelezők kiegészítő lehetőségként – amennyiben a közös vagyon nem bizonyul elegendőnek – a követelés felének mértékéig az egyes házastársak személyes vagyonából is támaszthatnak igényt követelésük kielégítésére (a Polgári Törvénykönyv 190. cikke).

3.1. Mely rendelkezések módosíthatók szerződés által és melyek nem? Milyen házassági vagyonjogi rendszerek választhatók?

A házastársak egymás közötti megállapodással módosíthatják a vagyonközösséget (a Polgári Törvénykönyv 210. cikke). A választott vagyonelkülönítési rendszert a  házasági nyilvántartásba is bejegyezhetik (a Polgári Törvénykönyv 162. cikke).

A törvény kétfajta  megállapodáson alapuló vagyonjogi rendszert tesz lehetővé: a vagyonelkülönítési rendszert és a a megállapodásos vagyonközösséget.

A vagyonelkülönítési rendszer teljesen különbözik a törvényes rendszertől: Mindkét házastárs megtartja kizárólagos tulajdonjogát, használati és rendelkezési jogát arra a vagyonra vonatkozóan, amelyet a házasságkötés előtt és után szerzett vagy szerez meg.   Saját tartozásait a saját vagyonából fedezi (a Polgári Törvénykönyv 215. és 217. cikke).

Ha a házastársak közösen szereztek vagyont, arra a közös vagyont általában szabályozó jogszabályok vonatkoznak.

A jóval kevésbé elterjedt megállapodásos  vagyonközösség a törvényes vagyonközösségi rendszer módosított változata. Tartalmát a házastársak szabadon meghatározhatják, mindamellett nem tehetik meg a következőket:

• nem hivatkozhatnak általános jelleggel olyan törvényekre vagy szokásokra, amelyek nem vonatkoznak rájuk, de kifejezetten utalniuk kell azoknak a megállapodásoknak a tartalmára, amelyek a kapcsolatukat szabályozzák;
• nem tehetik az egyezményes vagyonközösségi rendszer részévé a 2.1. pont c), d) és e) alpontjaiban említett személyes vagyont;
• nem térhetnek el a közös vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezésektől és a részesedések egyenlőségének elvétől azon vagyon tekintetében, amely a törvényes vagyonközösség tárgyát képezi (a Polgári Törvénykönyv 210. cikke).

A jogalkotó Vagyoni Alap létrehozását is előírja. Ez nem képezi  a megállapodásos rendszer részét, és csak bizonyos meghatározott vagyontárgyakra vonatkozik. Ebbe az alapba, amely a vagyonközösségi vagy vagyonelkülönítési rendszerben egyaránt működhet, az egyik vagy mindkét házastárs, vagy egy harmadik fél meghatározott, nyilvános nyilvántartásban szereplő ingóságokat vagy ingatlanokat, illetve forgatható értékpapírokat elkülöníthet a család szükségleteinek fedezésére. Ennek a vagyonnak a kezelésére külön szabályok vonatkoznak, és nem használható olyan tartozások visszafizetésének fedezetéül, amelyek esetében a hitelezőnek tudomása van arról, hogy nem a család szükségleteinek a kielégítését szolgálták (167. cikk és az azt követő cikkek)

3.2. Mik a formai követelmények és kivel kell felvenni a kapcsolatot?

A szerződést hitelesített okirat formájában, két tanú jelenlétében kell megkötni, máskülönben semmisnek tekinthető.

A választott vagyonelkülönítési rendszert a házasságkötési okiratban is fel lehet tüntetni (a Polgári Törvénykönyv 162. cikke).

3.3. Mikor kell megkötni a szerződést és mikortól lesz hatályos?

A házassági szerződés a házasság létrejötte előtt vagy után bármikor megköthető. Amennyiben azt a házasság előtt kötik meg, a házasságkötéskor lép hatályba. Ha a házasságkötés után, úgy azonnal hatályba lép.

Minden esetben érvényes, hogy harmadik felekkel szemben csak akkor érvényesíthető, ha a házasságkötéskor kiállított okiratban széljegyzetként szerepel, és azt a polgári anyakönyvi hivatal irattárában iktatták (a Polgári Törvénykönyv 162. cikke).

3.4. Módosíthatják-e a házastársak a meglévő szerződést? Ha igen, milyen feltételekkel?

A szerződés hitelesített okirat formájában bármikor módosítható (a Polgári Törvénykönyv 163. cikke). Az 1981. május 10-i 142. sz. törvény megszüntette a házassági szerződés bíróság által történő jóváhagyásának szükségességét. Továbbra is szükséges azonban a jóváhagyás azon szerződések módosításához, amelyeket 1981. május 7. előtt kötöttek meg hitelesített okiratként.

3.5. Lehet-e visszamenőleges hatállyal alkalmazni egy házassági szerződést, ha a házastársak a szerződést a házasság alatt kötik?

Az olasz törvények szerint a 2016/1103 és 1104 EU Rendeletek hatályba lépése előtt nem volt lehetőség visszamenőleges hatály alkalmazására a házassági vagyonjogi megállapodások esetében. Az említett Rendeletek 22. cikkének 2. és 3. bekezdései most lehetőséget biztosítanak a házastársak számára arra, hogy a megállapodásban kifejezetten kikössék az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jogot. Ez a lehetőség csak abban az esetben áll fenn, ha az alkalmazandó jog módosítása nem érinti hátrányosan harmadik felek ilyen jogrendszerből eredő jogait.

A Amennyiben a házasságkötésről szóló okirat széljegyzetén a megállapodás nem szerepel, törvényi vélelem szól amelett, hogy a megállapodás nem jött létre, és így a törvényi rendszert kell alkalmazni.   . A megállapodásos rendszer közzététele a házasságkötésről szóló okirat széljegyzetén történik, amelyet a polgári anyakönyvi hivatal papír alapú vagy elektronikus irattárában kell letétbe helyezni (a 2000. november 3-i 396. sz. elnöki rendelet 69. cikk).

4.1. Az Ön országában létezik-e (egy vagy több) nyilvántartás a házassági vagyonjogi rendszerekről? Hol?

A polgári anyakönyvi hivatalnál történő nyilvántartásba vételen kívül, ami ahhoz szükséges, hogy harmadik felekkel szemben érvényesíthető legyen, bizonyos esetekben a földhivatali nyilvántartásba történő nyilvános bejegyzés is szükséges (a Polgári Törvénykönyv 2647. cikke), de a jelenleg uralkodó jogelméleti nézet szerint ez történhet egyszerű nyilvános közlés formájában is, amelynek a harmadik felekkel szembeni érvényesíthetősége tekintetében nincs jelentősége.

4.2. Mely dokumentumok kerülnek nyilvántartásba? Mely információk kerülnek a nyilvántartásba?

Egyebek mellett a következőket kell feltüntetni   a házasságkötésről szóló, a polgári anyakönyvi hivatalba benyújtott okiraton (a Polgári Törvénykönyv 162. cikke, a 396/2000. sz. elnöki rendelet 69. cikke): a szerződés megkötésének dátuma, ki készítette a közokiratot, a szerződő felek adatai, vagy a vagyonelkülönítési rendszer, az alkalmazandó jog megválasztása, a házasság felbontásáról vagy a vagyonmegosztásról szóló bírósági végzés. A szerződés széljegyzetként való feltüntetése iránti kérelmet annak a közjegyzőnek kell benyújtania, aki a hiteles okiratot készítette.

4.3. Ki és hogyan férhet hozzá a nyilvántartásban szereplő információkhoz?

A polgári anyakönyvi hivatal nyilvántartásába bárki betekinthet.

4.4. Mi a nyilvántartás jogi hatása (érvényesség, megtámadhatóság)?

A nyilvános nyilvántartás eredményeképpen a házassági vagyonjogi rendszer harmadik felekkel szemben érvényesíthető.

4.5. Bejegyezhető-e a külföldi államban a külföldi jog szerint kötött házassági szerződés, és ha igen, milyen feltételek mellett? 

A házassági vagyonjogi megállapodások közigazgatási nyilvántartó rendszerét (regime pubblicitario) Olaszországban a Polgári Törvénykönyv 162. cikke, valamint a 2000. november 3-i DPR 396. pontja szabályozza, és lehetőséget biztosít a harmadik felekkel szembeni érvényesítésre vonatkozó rendelkezések foganatosítására, ahogyan azt a 2016/1103 és 1104 EU Rendeletek 28. cikke előrevetítette.

Az olasz „regime pubblicitario“ lehetővé teszi a megállapodások annotálását a “registri dello stato civile”-ben (anyakönyvi nyilvántartás) a házassági okirat széljegyeként. A házassági vagyonjogi megállapodásnak először is meg kell felelnie az azon ország jogrendszere szerinti alakiságnak, amely alapján létrejött, továbbá minden egyéb olyan alaki követelménynek, amely ahhoz szükséges, hogy Olaszországban végrehajtható legyen (például a származási ország szerinti Apostille-tanúsítvány alkalmazása). A házassági vagyonjogi megállapodást természetesen annotálni kell az olasz “registri dello stato civile”-ben. A regisztráció követelményeinek való megfelelőség érdekében a fent említett DPR 22. cikke úgy rendelkezik, tekintettel a nemzetközi egyezmények rendelkezéseire, hogy a más nyelven írt dokumentumokhoz csatolni kell azok olasz nyelvű fordítását, amelynek az idegen nyelvű dokumentum „certificata conforme“ (hitelesített) verziójának kell lennie, amely hitelesítést a diplomáciai vagy konzulensi hatóság, hivatalos szakfordító vagy egy olyan tolmács végzi el, aki az „ufficiale dello stato civile“ előtt eskü alatt kijelenti, hogy az megfelel az eredeti idegen nyelvű szövegnek. Végezetül meg kell jegyezni, hogy az idegen jog hatálya alá eső házassági vagyonjogi megállapodások olasz bejegyzésére vonatkozó megfelelősége csak abban az esetben teljesülhet, ha az olasz törvények legalább az említett idegen megállapodások céljához hasonló tartalmakról rendelkeznek, a fent említett EU Rendeletek 29. cikkében meghatározott „megfeleltetési elv“ (istituto dell’adattamento) alapján. Ennek oka, a contrario, hogy például Franciaországban nem lehetséges a regisztrációs követelményeknek eleget tenni egy, az olasz törvények hatálya alatt álló „fondo patrimoniale“ Franciaország területén lévő dologi jog esetében, mivel a francia törvények szerint nem lehetséges a „fondo patrimoniale“ joghoz hasonló tartalommal rendelkező házassági agyonszerződés megfeleltetése.

A különválás és a válás a házassági vagyonjogi rendszer felbontását eredményezik (a Polgári Törvénykönyv 191. cikke).

5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Amennyiben a (törvényes) vagyonközösség megszűnik, a vagyontárgyakat és a kötelezettségeket – az esetleges elmaradt visszatérítések vagy törlesztések  beszámítását követően – egyenlő arányban kell felosztani (a Polgári Törvénykönyv 191. cikke és az azt követő cikkei, lásd még az 5.3. pont alatt). A fennmaradó közös vagyonra a közös vagyonra általában alkalmazandó jogszabályok az irányadók. Ha a házastársak nem tudnak megállapodásra jutni a közös vagyon megosztásáról, akkor azt a bíróság dönti el..  Ellenkező bizonyíték hiányában az ingóságokat a közös vagyon részének kell tekinteni (a Polgári Törvénykönyv 195. cikke). A gyermekek szükségleteire és elhelyezésükre tekintettel a bíró haszonélvezeti jogot ítélhet az egyik házastársnak a vagyonnak a másik házastárs tulajdonát képező részére vonatkozóan (a Polgári Törvénykönyv 194. cikke).

A megállapodásos vagyonközösségi rendszer felbontása esetén (lásd 3.1. pont), a törvényes vagyonközösségi rendszerre vonatkozó fent említett szabályokat kell alkalmazni, de figyelembe kell venni minden, a házastársak megállapodásában szereplő esetleges eltérést is.

A vagyonelkülönítési rendszer felbontása esetén (lásd 3.1. pont), a vagyonra továbbra is a rendes vagyonjogi rendelkezések vonatkoznak.

A Háztartási Alap (lásd 4.1. pont) a házasság semmissé nyilvánításakor vagy felbontásakor megszűnik. Amennyiben vannak kiskorú gyermekek, az alap egészen addig megmarad, amíg a legfiatalabb gyermek nagykorúvá nem válik, a bíróság pedig az alapban lévő vagyontárgyak egy részét a kiskorú gyermekeknek ítéleti használatra vagy tulajdonba (a Polgári Törvénykönyv 171. cikke).

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A vagyonközösségi rendszerből eredő tartozások iránti felelősség a rendszer felbontásával nem változnak.

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

5.3.1. Vagyonegyesítő házassági vagyonjogi rendszer esetén:

• Az igényt készpénzben vagy természetben kell kielégíteni?
• Hogyan történik a követelés megállapítása?
• Mekkora a vagyonkiegyenlítés összege?
• Mikor írják elő a követelést?

Az olasz jog a közösen felhalmozott nyereségek rendszeréről nem rendelkezik.

5.3.2. Egyéb esetekben (nem vagyonegyesítő rendszer)?
A vagyonközösségi rendszer esetében mindegyik házastárs köteles a közös vagyonba  megtéríteni azokat az összegeket, amelyeket a közös vagyonból vett ki, de nem a közös kötelezettségek teljesítésére használt fel. Mindegyik házastárs kérheti azoknak az összegeknek a megtérítését, amelyeket saját személyes vagyonából vettek ki, és a közös vagyon érdekében használtak fel (a Polgári Törvénykönyv 192. cikke).

Az egyik házastárs halála a házassági vagyonjogi rendszer felbomlását eredményezi, az 5. pontban ismertetett következményekkel. Emellett a túlélő házastárs az öröklési jog alapján jogosult az elhunyt házastárs hagyatékának egy részére.

Nem.

A házassági közös vagyon rendszere alkalmazandó a bejegyzett élettársak esetén is, kivéve, ha az élettársak vagyonjogi megállapodást kötnek (mint a házasság esetében, jogosultak vagyonelkülönítést végezni). A 76/2016-es törvény alkalmazandó a bejegyzett élettársak esetén is a törvényes öröklés, a kötelesrész, a kitagadás, a beszámítás és a családi szerződés tekintetében. Ezen törvény 21. §-a szerint a törvényes öröklés, kötelesrész, valamint a kitagadás szabályai alkalmazandók a bejegyzett élettársak esetén is.

Egyedül a bíróságok illetékesek. Általános szabály, hogy az olasz bíróságok az illetékesek akkor, ha az alperes Olaszországban lakóhellyel (a lakóhely az a hely, ahol az adott személy üzleti tevékenységének és érdekeinek központját létrehozta; CC. 43. cikke) vagy tartózkodási hellyel (olyan hely, ahol az adott személy életvitelszerűen tartózkodik; a Polgári Törvénykönyv 43. cikke) rendelkezik (az 1995. május 31-i 218 sz. törvény 3. cikke).

Emellett, a házasság semmissé vagy érvénytelenné nyilvánításával, a különválással és a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben az olasz bíróságok akkor is illetékesek, ha az egyik házastárs olasz állampolgár, és a házasságot Olaszországban kötötték meg (az 1995. május 31-i 218 sz. törvény 32. cikke).